Az olyan fajok, mint a tengeri vidra vagy a tarka réce populációjának nagysága elérte "a természeti katasztrófa előtti szintjét" - közölte a tárca, hozzátéve, hogy lezárták az ügy bírósági dossziéját, nincs többé alap arra, hogy a kőolajóriással szemben további kártérítési igénnyel lépjenek fel.

"A tudósok megállapították, hogy ezen fajok számára biológiailag már nem jelent jelentős veszélyt a talajba beivódott kőolaj. Ennek megfelelően a (szövetségi és az alaszkai) kormány úgy döntött, hogy visszavonják az 2006-ban előterjesztett követelésüket arról, hogy az Exxon finanszírozza a földalatti olajfoltok biológiai helyreállítását" - olvasható a minisztérium közleményében.

Az Exxon Valdez teherhajó az alaszkai Vilmos-herceg-szorosban futott zátonyra 1989. március 24-én, rakományából 42 millió liter nyersolaj ömlött a tengerbe. Az olajszennyezés 2400 kilométer hosszú tengerpartot érintett, 28 ezer négyzetkilométernyi területet, ahol számos nemzeti park és vadvédelmi rezervátum terül el. Kétszázötvenezer tengeri madár, 2800 tengeri vidra, 300 fóka, 250 sas és 22 kardszárnyú delfin, valamint lazacok és heringek tömegének pusztulását okozta. Közvetve 28 állatfaj szenvedett kárt, populációjuk helyreállását, a növény- és állatvilág teljes regenerálódását több mint három évtizedre becsülték.

Becslések szerint még 2010-ben is 87 ezer liternyi olaj volt az alaszkai homokba és talajba beivódva, a szennyezettség mértéke évente mindössze 4 százalékkal csökken.

Ez volt az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb katasztrófája 2010-ig a BP Deepwater Horizon olajplatformja okozta kőolajszennyezésig a Mexikói-öbölben.

Az Exxonnak több mint 4 milliárd dollárjába kerültek a természeti katasztrófa miatt fizetett különféle kártérítések, a nyersolaj eltakarítása. 2006-ban az igazságügyi tárca újabb bírságot helyezett kilátásba, ha a tarka réce és tengeri vidra populáció központjának számító Vilmos-herceg-öbölben nem áll talpra teljesen a vadvilág.