"Számtalan történetet tudunk megosztani a látogatókkal" - jelentette ki Carina Kloek-Malmsten, a múzeum igazgatója. Hozzáfűzte, hogy igazi "ikeás" módon akarták megnyitni a múzeumot is, egyszerűen, fanfárok, tűzijáték nélkül.

Az ünnepségre másfélezer ember, főként az idősebb korosztály gyűlt össze a múzeum előtt, akiket hagyományos "ikeás" fogásokkal, hotdoggal és svéd fahéjas tekerccsel traktáltak.

Per Huger, a vállalat marketingvezetője a céget alapító Ingvar Kampradot méltatta. A 90 éves Kamprad ugyan órákkal a nyitás előtt megtekintette a múzeumot, de a ceremónián már nem vett részt.

A múzeum bejáratánál az alapító óriásira kinagyított képe fogadja látogatókat a következő felirattal: "Jobb életet teremteni a hétköznapokra sokak számára".

Egy korábbi IKEA-alkalmazott, Ann-Sofi Skoog véleménye szerint az áruház sikere az "IKEA-kultúrában és értékekben" rejlik. Az áruház lehetővé tette, hogy több ember engedhessen meg magának szép otthont.

A kiállítást hétezer négyzetméteren rendezték be. A hetven évet átfogó történelmi áttekintés azzal kezdődik, hogyan alapította meg Kamprad a vállalkozást. A dúsgazdag üzletember Svédország szegény, déli régiójában nőtt fel, de ma már 330 IKEA-áruháza van világszerte.

A múzeum egy másik részében az áruház legkurrensebb termékeit állították ki, az elmúlt évtizedek kínálatából válogatva. Egy harmadik szekcióban vásárlók osztják meg történeteiket egy-egy termékről.

A múzeum helyet ad egy olyan szekciónak is, amely a "Tanulunk a hibákból" elnevezést viseli. Itt tárgyalják, hogy annak idején Kamprad jó kapcsolatokat ápolt a svéd náci párttal. Az alapító később azt állította, hogy 1948-tól többé nem járt el a párt gyűléseire, ifjúkori botlásnak minősítette a történteket, és bocsánatot kért. A hibák között számolnak be arról is, hogy az IKEA pakisztáni gyermekmunkával készült termékeket vásárolt, és hogy Billy könyvespolcuk mérgező anyagot tartalmazott.

Sara Kristoffersson, a stockholmi egyetem professzora ugyanakkor az AFP-nek nyilatkozva úgy értékelte, hogy a múzeum az áruházzal kapcsolatos más kritikákat elfedi. Mint felvetette, miközben azt hirdetik, hogy az alacsony árak milyen demokratikusak, vajon nem táplálja-e ez a túlfogyasztást. Az is problematikus szerinte, hogy míg a vállalat "a svéd egyenlősdi lejárt lemezét játssza, az országban már régen nincs szó egyenlőségről". A professzor szerint a cég idealizálja a svéd képet, a múzeum pedig inkább tekinthető a marketingstratégiájuk részének.

A múzeum évi 200 ezer látogatóra számít.