A temetés előtti gyászszertartást a Szent Márton-dómban tartotta Ägidius Zsifkovics burgenlandi megyés püspök, Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát és Paul Iby nyugalmazott burgenlandi megyéspüspök.

A gyászszertartáson mintegy hatszáz meghívott vendég vett részt, köztük Hiller István, az Országgyűlés alelnöke, valamint Burgenland tartomány vezetői. A dóm előtti téren kivetítőn mintegy háromszázan nézték a gyászszertartást, köztük magyarok is.

A magyar és német nyelvű szentmisén Ägidius Zsifkovics Esterházy Melinda életét méltatta. Úgy fogalmazott, hogy az ő szeretete a kultúra iránt soha nem szűnt meg, hiszen sokat tett többek között a burgenlandi kulturális életért.

Várszegi Asztrik Szent Ágostont idézte magyar nyelvű szentbeszédében. Úgy fogalmazott, hogy egy temetésen "mi is sírunk, szomorú a szívünk, de nem úgy gyászolunk, ahogy a hit nélkül élők, mert a mi gyászunk reménnyel, a feltámadás reményével teljes. A keresztények, amikor összejönnek, a reményüket akarják megerősíteni, még ha gyászolnak is, mert Isten van, Isten a szeretet és Isten senkit sem utasít el".

A gyászmisét Michael Haydn c-moll Requiem-je, I. Esterházy Pál herceg (1635-1713) kantátagyűjteményények, a Harmonia Caelestisnek, a magyar barokk zenetörténet első jelentős művének részletei kísérik.

A család részéről Stephan Ottrubay mondott búcsú beszédet. Esterházy Melinda életét és munkáját méltatta, amikor úgy fogalmazott, hogy a fiatal Melinda rendkívül tehetséges volt és művészi pályája is gyorsan ívelt felfelé, de szeretete és tehetsége a művészetek iránt soha nem szűnt meg, különösen kedvelte a modern művészeteket.

A mintegy két és fél órás gyászszertartást követően Esterházy Melinda fekete bársonnyal letakart koporsóját egy üveg oldalú autóba tették, amely a család és a szertartáson részt vettek előtt haladt végig a Szent Márton-dómtól a Pfarrgassén át az Esterházy-kastélyt érintve a ferences templomig, ahol a család kriptája található. A gyászmenetet a magyar, az osztrák, a svájci, az Európai Unió és az Esterházy-család zászlói vezették, köztük több kék és sárga virágokkal díszített koszorúval, amelyek az Esterházy-család címerére utalnak. Az Esterházy-kastélynál, ahol szintén mintegy százan gyűltek össze a gyászoló menet mellett, a német himnusz is felcsendült.

A ferences templomban található kriptába a család jelentétében helyezték örök nyugalomra Esterházy Melindát, a szertartást a tömeg kivetítőn követte nyomon a templom előtt.

Esterházy Melindát csütörtök délután ravatalozták fel a Szent Márton-dómban, ahol péntek délig róhatták le kegyeletüket a gyászolók. A gyászszertartáson csak az osztrák köztelevízió (ORF) készíthetett felvételeket.

Esterházy Melinda életének 96. évében hunyt el augusztus 28-án Kismartonban.

Ottrubay Melinda néven született Budapesten 1920-ban Ottrubay Dezső törvényszéki elnök lányaként. A Magyar Állami Operaház primabalerinája lett, ekkor, karrierje csúcsán ismerkedett meg későbbi férjével, V. Esterházy Pál herceggel, akivel 1946-ban házasságot kötött. Ezután felhagyott balett-táncosi pályafutásával.

Esterházy Pált 1949-ben, a Mindszenty-perben hosszú fogságra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Az 1956-os forradalom alatt szabadult, ezután a hercegi pár rövid ausztriai tartózkodás után Svájcban telepedett le. Zürichben éltek a férj 1989 áprilisában bekövetkezett haláláig. Negyvenhárom évnyi házasságuk alatt nem született gyermekük.

Végrendeletében Esterházy Pál feleségét jelölte meg az ausztriai vagyon és kulturális javak egyedüli örököseként. A hercegné 1994-ben az Esterházy kulturális örökséget vagyonkezelés céljából magánalapítványokba helyezte el, majd 2000-ben kezdeményezte az alapítványi rendszer modernizálását.

Véglegesen 2002 őszén, 83 évesen mondott le hivatalos funkcióiról és vonult vissza a nyilvánosság elől, de az utolsó pillanatig nagy érdeklődést tanúsított Burgenland tartomány kulturális és társadalmi eseményei iránt, melyeket nagylelkűen támogatott is.