A Cessna 208-as kilenc emberrel a fedélzetén indult útnak Patagóniából, egy, az argentin határ közelében lévő chilei városból. Egy vulkánkitörés miatt a pilótának változtatnia kellett a szokásos útvonalon, és a tenger felé kellett vennie az irányt. Mindez nagyon rossz időjárási viszonyok között történt.

Mindössze 10 percre a célállomástól a repülő egy ködfelhőbe repült, amikor pedig kiért belőle, a pilóta egy hatalmas heggyel találta szemben magát.

A repülő lezuhant, a fedélzeten lévők azonban túlélték a katasztrófát. A chilei mentők ugyan az elkövetkező napokban meg tudták határozni a lezuhant gép helyét, az időjárási viszonyok, a havazás és a hatalmas köd miatt nem tudták elkezdeni a mentést. A túlélők így öt napot tartózkodtak hóban, fagyban, élelem nélkül a repülő törzsében.

A gépet egy igen tapasztalt pilóta vezette, aki már több mint 16 ezer órát repült. A férfi egy darabig biztatta a társaságot azzal, hogy rádióval segítséget tudnak kérni, és a mentők is könnyen rájuk találnak majd, de ahogy teltek a napok, és fogyott az élelmiszer, a pilóta meghalt. A férfi az ütközés során a fején szerzett sérülést, ami miatt nagyon sok vért vesztett.

Ekkor már az utasok is éheztek, amikor is az egyikük felvetette: mi lenne, ha a pilóta húsával csillapítanák éhségüket. Erre azonban végül nem került sor, a csoportot öt nap után kimentették a katasztrófa helyszínéről.

Ugyanebben az évben, 1972-ben zuhant le az Andokban egy Uruguay-i rögbicsapat gépe. A túlélők 72 napot töltöttek a hegyekben, eközben halott társaik húsával táplálták magukat. A történetből készült könyv és film Életben maradtak (Alive) címmel lett világhírű.