Molnár Péter, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke az MTI-nek kifejtette: az idei évjárat meleg és száraz, a nagy hőösszeg pedig felgyorsította az érés dinamikáját. Emiatt a korábbi évek átlagához képest hamarabb kezdődött a szüret, és a száraz borok alapanyagának jelentős részét már betakarították.

Elmondása szerint a termelők egy része most már az édesborokhoz szükséges alapanyagra vár. A területek egy részén tovább hagyják kint a szőlőt a további érés, illetve hogy megfelelő időjárási körülmények között a nemes töppedési, a botritiszes folyamatok elindulhassanak. A következő hetek időjárása fogja eldönteni, hogy milyen mértékű lesz az aszúképződés ebben az évjáratban.

A hegyközségi tanács elnöke szerint

a borvidéken egész évben mindössze mintegy 180-200 milliméter csapadék hullott, ez kevés,

a szőlő azonban mélyre hatoló gyökérzetével képes a talaj mélyebb rétegeiben lévő nedvességet is hasznosítani. Jelezte, a dűlők különböző adottságai és vízmegtartó képessége miatt jelentős eltérések alakultak ki az egyes ültetvények között is

Molnár Péter elmondta, az idősebb tőkék általában jobban viselték a szárazságot, míg a fiatalabb ültetvények érzékenyebben reagáltak a vízhiányra. A fajták között is van különbség: a furmint ellenállóbb a szárazsággal szemben, míg a hárslevelűt jellemzően kedvezőbb vízellátottságú területekre telepítik. Jelezte,

• a mennyiségi veszteség mértéke szintén területenként változó, egyes dűlőkben azonban jelentős kiesést tapasztalnak, miközben máshol a korábbi évekhez hasonló mennyiséget tudnak betakarítani.
• A már elkészült borok alapján ugyanakkor kedvező tapasztalatokról számolt be: jó ízeket, harmóniákat lát, véleménye szerint szép borok kerülhetnek ki az idei évjáratból.

A Grand Tokaj Zrt.-nél szintén a termőhelyek közötti különbségeket tapasztalták az idei szüret során. Götz István vezérigazgató elmondta, a rendkívül meleg, száraz nyár miatt náluk is korábban kezdődött a betakarítás. A borászat céltermékek szerint ütemezi a felvásárlást, ezért külön időpontokban nyitják meg a kapukat az egyes kategóriákhoz szükséges szőlő számára.

A Grand Tokaj mintegy 70 hektáros saját ültetvényén elsősorban prémium alapanyag előállítására törekszik, ezért ezeken a területeken igyekeznek minél tovább a tőkén tartani a szőlőt. A vezérigazgató szerint a mennyiségben és a szemek méretében is nagy eltérések mutatkoztak: a déli, délnyugati fekvésekben helyenként nagyon apró bogyókat találtak, míg az eltérő tájolású területeken, esetenként kedvezőbb körülmények maradtak fenn a szőlő fejlettségében.

A vállalat az idei szezonban mintegy 440 hektárnyi terület 390 termelőjével kötött szerződést, és a borvidék mind a huszonhét településéről vásárol fel szőlőt. Az édes borokhoz szükséges alapanyaggal kapcsolatban Götz István azt mondta, jelenleg is zajlik a szüret, és várják a magasabb mustfokú szőlőt, ugyanakkor az idén nem tapasztalható olyan mértékű botritiszesedés, amely jelentős aszútermést vetítene előre. Azt mondta, az idei évjárat várhatóan inkább a könnyű, üde, friss gyümölcsös száraz és félédes borokról szólhat, mintsem a tokaji aszúról.

A tarcali Majoros Birtokon még erősebben megmutatkozott a szárazság hatása. Majoros László borász szerint az év egészen májusig kedvezően alakult, ezt követően azonban olyan száraz időszak kezdődött, amely a szüretig kitartott. Úgy fogalmazott, a tarcali és a Tokaj környéki löszös területeken különösen erősen érződött a vízhiány. A kötöttebb talajú, jobb víztartó-képességű, északabbra fekvő területeken, illetve az idősebb ültetvényeken ugyanakkor kevésbé okozott súlyos károkat az aszály.

Majoros László saját, mintegy 4,5 hektáros területén a korábbi évek termésének mindössze 40-50 százalékát tudta betakarítani. Azt mondta, a mennyiségi veszteség ellenére a minőséget kiválónak tartja: szép aromákról, jóegyensúlyokról és megfelelően zajló erjedésről számolt be. Hozzátette, késői szüretelésű bor készül idén is, borkülönlegességhez azonban nem volt elegendő alapanyag.

A borász szerint az idei év is jól mutatja, hogy

a Tokaji borvidéken egyre fontosabb kérdés az alkalmazkodás az időjárási szélsőségekhez.

A hosszabb ideje tartó csapadékhiány miatt már a következőévjárat szempontjából is meghatározó lehet, hogy érkezik-e elegendő őszi és téli csapadék.

Molnár Péter hegyközségi elnök szerint a borvidék fenntarthatósága miatt az alkalmazkodás kulcskérdés. A szőlőtermesztési gyakorlatot is hozzá kell igazítani a megváltozott környezeti feltételekhez, a talajműveléstől kezdve a növénylombozatának alakításáig. Példaként említette, hogy korábban az volt az általános szemlélet, hogy a fürtöknek minél több napfényt kell kapniuk, ezért a termelők erőteljesen kilevelezték a fürtzónát. A magasabb hőmérséklet és az erősebb UV-sugárzás miatt azonban ma már óvatosabban járnak el, a lombozat egy részét árnyékolásra használják, hogy kedvezőbb mikroklímát teremtsenek a fürtök körül.