A francia törvényhozás az izraelihez és az olaszhoz hasonlóan két éve gyakorlatilag betiltotta, hogy kórosan sovány modellekkel reklámozzanak ruhákat, parfümöket, ékszereket és bármi mást. Persze azonnal felvetődik a kérdés – és ezt a reklámügynökségek fel is vetették saját gyakorlatuk védelme és a büntetések alóli kibújás érdekében –, hogy mi számít kóros, természetellenes soványságnak. Ami valakinek már sovány, másoknak akár kövér is lehet. A francia törvény mindenesetre 18-as BMI-értékben határozta meg a szerepeltethető modell soványságának alsó határát, miközben a nőknél 23 az átlag. És ez korántsem afféle szelíd ajánlás. Aki megszegi a törvényt, akár több hónapos börtönbüntetéssel és 75 ezer eurós pénzbírsággal sújtható. E törvényhozási folyamatnak a következő lépése az, hogy idén októbertől a „photographie retouchée” (retusált fénykép) figyelmeztetést kell kötelezően mellékelni az összes photoshopolt, embert ábrázoló divatkép mellé.

Egyelőre nem világos, hogy a reklámcégek többsége kiírja-e majd e két szót a hirdetéseiben, és egyébként folytatja az eddigi gyakorlatot, vagy a maguk valójában ábrázolják ezentúl a nőket. Trükközni itt sem éri meg, mert a büntetés 37 500 euró vagy a reklám költségének 30 százaléka lehet attól függően, melyik összeg a nagyobb. A törvényalkotó szerint a jogszabály nemcsak a fogyasztókat védi, hanem a modelleket is, akiket rutinszerűen beteges koplalásra kényszerítenek.

A törekvéseknek már vannak kézzelfogható eredményei, több divatcég fogadkozik, hogy ezentúl minden más lesz, és a Getty Images fotóügynökség megtiltotta munkatársainak, hogy a testméretet illetően retusálják a modellek képeit (de a haj, a bőr és egyéb jellegzetességek „kijavítása” továbbra is mehet).

"Van összefüggés a médiában megjelenő modellek testalkata és a testképzavarok és evészavarok között" – mondja Szalai Tamás pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének munkatársa. Ezeknek a pszichoszomatikus zavaroknak a hátterében mindig rengeteg tényező és ezek egymásra kölcsönösen ható összefüggései állnak. Ezért ha egyetlen tényezőt emelünk ki ezek közül, annak torzító a hatása. Az evészavarok hajlamosító tényezői között összetett genetikai hatásokat is találunk, ezek akár 50-60 százalékban befolyásolják a kórkép kialakulásának rizikóját. Ezek mellett az „evészavar irányába” hat az alacsony önbecsülésre, a szorongásra, depresszióra való hajlam, az érzelmi instabilitás és a perfekcionizmus. A családi tényezők is fontosak, gyakran evészavar alakul ki, ha nagyon „összemosott” a család, tehát az ember sohasem lehet egyedül, mindenbe beleszól mindenki, de ilyen családi tényezők a merevség, a túlvédés, a konfliktuskerülés is. A zavar kialakulását nagyon sokszor egy félrecsúszó diéta vagy veszteségek, változások előzik meg. A magány érzete, az elszigetelődés, a hangulatzavar, a túlzott teljesítményideál és az éhezés hatásai pedig fenntartó tényezőként hathatnak a már kialakult evészavarra.

"Abból a szempontból üdvözlendő a francia szabályozás, hogy a képet még ma is sokszor realitásként értékeljük. Hiába tudunk a retusálás lehetőségéről, a fényképet még mindig a dokumentáció, és nem a hazugság eszközeként fogadjuk be, tehát a fotó mindenképp hat ránk, gondoljunk csak az utazási prospektusok képeire. Mivel soha nem fogunk úgy kinézni, mint a képeken látható modellek, ezért e fotók az arra hajlamosakból mindig szenvedést fognak kiváltani. Így jó, ha jelezni kell, hogy az adott képet nem szabad valóságosnak elfogadni. De ettől függetlenül megmaradnak a testképzavarok egyéb faktorai. Aki alacsony önbecsülésű és mániásan idealizálja a karcsúságot, annak sajnos a fotók felirataitól függetlenül kell kiszabadulnia ebből – idézi a Magyar Nemzet Szalai Tamás szavait.