Az alkotmányjogász az európai politika történetét elemezve azt írja, már a hetvenes évek végétől elkezdődött a fennálló rendszer működtetésére szakosodott, a folytonos bürokratikus érdekkiegyenlítésben elnehezült, a régi, belülről vezérelt államférfiakat jobbára elveszítő nagypártok hitelességének folyamatos eróziója. Európában sorra jobboldali radikális mozgalmak, posztmodern zöldpártok jelentek meg a hagyományos centrumpártok kihívójaként. Tölgyessy Péter ennek okairól már szeptember végén beszélt az InfoRádióban.

„A fő ok az, hogy a régi szilárd demokráciát megalapozó erős középosztály meggyengült az egész nyugati világban, az Egyesült Államoktól kezdve Németországig mindenütt a legfejlettebb országokban. Van egy adat, hogy az utolsó húsz évben a legfejlettebb 16 országban

a háztartások 68 százalékának stagnált, de inkább csökkent a reáljövedelme.

Ez elképesztő szám. Eddig az volt, hogy egy háztartás törésekkel, válságokkal, de alapvetően növelni tudja az életnívóját, és a gyerekek mindig jobban élnek, mint a szüleik. Most az a helyzet, hogy előfordulhat, hogy a gyerekek rosszabbul fognak élni, mint az idősebb generáció.”

A politikai elemző azIndex.hu-n megjelent elemzésében úgy fogalmazott: a baloldal irányt tévesztett. Mondanivalójukat mind biztosabban a baloldali liberális értelmiség csoportjai kezdték befolyásolni, akik már nem annyira a beérkezőnek látszó átlagos szavazót, a tőlük olyannyira távoli egykori munkásosztályt akarták képviselni, hanem inkább az elvi emberi jogi igényeket óhajtották középpontba állítani. Nemi, faji, szexuális, korosztályi kisebbségeket reméltek felszabadítani. Nem a széles törekvő alsóközéprétegek, hanem inkább a legszegényebbek nevében beszéltek. A politikai korrektség, a legkülönbözőbb marginális élethelyzetek és általában a posztmodern gondolkodásmód, a környezetvédelem szempontjait kívánták sikerre vinni.

„Ami kiáltóvá teszi a bajt, hogy a felső egy ezrelék pozíciója viszont rengeteget javult. Ha mindenki lefelé menne, azt nehéz elviselni, de úgy, ahogy elfogadható, ha azonban nagyon kevesen fölfelé mennek és a túlnyomó többség lefelé, az végképp. Ha a valóság olyan, ami elfogadhatatlan, az igazság olyan, ami nem jó, akkor szükségképpen megjelennek olyan erők, ezek egyébként mindig is voltak, amelyek azt mondják, az elitek alkalmatlanok, nemcsak a politikai, hanem a gazdasági, kulturális és médiaelitek is menjenek a fenébe.”

Tölgyessy Péter szerint az új kommunikációs fórumokon immáron egyértelműen az érzelemnyilvánítás,

a humor és a gyűlöletkeltés vált a tetszés elérésének a legbiztosabb módozatává.

Ellenben így a közönség válaszreakciói is kevésbé lehetnek racionálisak, inkább a buzgó azonosulás vagy a heves elutasítás érzelmi gesztusai következhetnek.

Az alkotmányjogász hangsúlyozza, az internet világa egyszerre a hétköznapi gondolkodás győzelmét hozta vissza a Nyugat felvilágosodás kora óta erőteljes valóság- és ténytisztelete fölött. Az ésszerű okfejtés elveszítette korábbi eredendő tekintélyét. A legszélesebb közönség jelentékeny hányada számára nem a valóságos történés számít ténybeli igazságnak, hanem inkább az, ami egybevág előzetes beállítódásaival – véli Tölgyessy Péter.