Mindig lehet a helyes utat választani, nemet mondani - emlékeztetett Raoul Wallenberg példájára a külügyminiszter. Martonyi János kifejtette, hogy a vészkorszak egy nép és ezt a népet befogadó, majd cserben hagyó nép tragédiájáról, egész Európa csődjéről és az ember tragédiájáról szól. Voltak azonban, akik nem vallottak kudarcot, nem találtattak könnyűnek - utalt a száz éve született svéd diplomata és segítői zsidómentő tevékenységére.

A külügyminiszter arról is beszélt, hogy az előző század árnyéka rávetül az új évszázadra, sötétségbe borulhatunk, ha megengedjük az uszító beszédet, a kisebbségek elleni fellépést. Nem engedjük meg - jelentette ki.

Hozzátette, hogy ma ki kell állni azokért, akik a devalválódott szavak célpontjává váltak. Mint mondta, egy olyan országot szeretnénk, ahol együttérzésre talál az, aki egy népcsoport vagy közösség fájdalmáról beszél, aki pedig hallja, saját fájdalmával egyenértékűnek tekinti.
Martonyi János szerint a diplomaták hazájuk mellett azért is tehetnek, hogy a világ egy jobb hely legyen. Úgy fogalmazott, hogy ma minden baj és válság ellenére szerencsés korszakban élünk, amikor könnyebb jót tennünk, egyúttal reményét fejezte ki, hogy ki tudunk lépni az előző század árnyékából.

Az MTA elnöke, Pálinkás József szerint Raoul Wallenberg személye a 20. század legsötétebb éveire világítja rá a figyelmet, és összekapcsolja a korszak két önkényuralmi rendszerét. Mint mondta, Wallenberg ember volt az embertelenség, és kijelenthető, hogy a két diktatúra együtt pusztította el.

Pálinkás József rámutatott arra a kettősségre, hogy voltak, akik fantasztikus emberi nagyságról tettek tanúbizonyságot, ugyanakkor a szörnyű embertelenséget is emberek hozták létre. Jelezte, hogy Wallenbergék tudták, miért cselekszenek, és voltak elég bátrak cselekedni. Az Akadémia elnöke hangsúlyozta, hogy a diktatúrát, az embertelenséget már a szavaknál, az első mondatnál meg kell állítani.