A meghívottak közül Borisz Abramovics orosz üzletember, a pályázaton 2007-ben győztes AirBridge tulajdonosa levélben jelezte: elfoglaltságai miatt nem tud megjelenni a bizottság ülésein, de írásban szívesen válaszol a felmerülő kérdésekre. Leonov Péter, az AirBridge - Malév Zrt. tulajdonosa szintén levélben jelezte, hogy a jövő héttől tud a bizottság rendelkezésére állni.

Megjelent viszont a parlamenti bizottság előtt Simor András. A Deloitte Magyarország Kft. korábbi elnök-vezérigazgatója hangsúlyozta: csak nagyon korlátozott információi vannak a Malév privatizációról

Simor András hangsúlyozta: sokan voltak hozzá hasonló viszonyban a Malév-privatizációval, így bizottsági meghívását csak jegybankelnöki pozíciójával tudja magyarázni. A bizottság elnöke visszautasította ezt a feltevést.

A parlamenti bizottság tagjai leginkább Simor András feladat és jogkörére voltak kíváncsiak.

Simor András beszámolt arról, hogy a Deloitte Magyarország Kft.-nek két szerződése volt a Malév privatizációja során, az egyik a légitársasággal, a másik alvállalkozóként, a Burai-Kovács Ügyvédi Irodával. Mindkettőt 10 millió forint körüli ellenértékkel kötötték.

Az ÁPV Rt. által megbízott ügyvédi iroda alvállalkozójaként a Deloitte Magyarország Kft. feladata a légitársaság privatizációjában a Malév által összeállított memorandum véleményezése és az úgynevezett adatszoba véleményezése volt - emelte ki.

A 2006 őszén kiírt pályázaton csak egy ajánlat volt versenyképes, miután a másik három gyenge anyagi háttere, illetve a tapasztalat hiánya miatt kiesett a rostán. Simor András hangsúlyozta: a Malévot az állam nem tudta fenntartani, így az egyetlen pályázó és a csőd között, ahogyan fogalmazott: a rossz és a még rosszabb között kellett választani.

A kockázatelemzésre vonatkozó kormánypárti kérdésekre Simor András részletesen levezette, hogy miért volt szükség a Malév magánosítására. Emlékeztetett rá, hogy a légitársaság már két évtizede veszteséges volt, és a 2004-es uniós csatlakozással megszűnt az állami támogatás lehetősége. A kért moratórium 2007 végén lejárt, így addig kellett eladni a Malévet, de a vevők nem tolongtak, és így három privatizáció is sikertelen lett. A 2006-os kiírásban az állam olyan tulajdonost keresett, amelynek volt szakmai tapasztalata, és pénze is. Miután csak egy ilyen - az Airbridge - jelentkezett, és az idő is szorított, döntenie kellett az állami tulajdonosnak.

"A nagy kockázatú üzleti terv is jobb a garantált csődnél" - fogalmazott Simor András. A kockázat abban az üzleti modellben rejlett, amely orosz utasokat akart - budapesti átszállással - az EU-ba szállítani. Ugyanakkor a vevőjelölt hozta az orosz állami Vnyesekonombank (VEB) garanciáját, pénzt ugyanis a többi pályázó nem tudott ajánlani - tette hozzá.

Simor András szerint az orosz állami bank kezességvállalása elég erős biztosítéknak tűnt.

A győztes cég, az AirBridge hitelt vett fel a csődközelben lévő magyar légitársaságra. Simor András hangsúlyozta: nem volt tudomása arról, hogy ezt a hitelt a Malévra terhelik.

A parlamenti meghallgatáson a Deloitte Magyarország Kft.-t alvállalkozóként foglalkoztató ügyvédi iroda vezetője, Burai-Kovács János elmondta: a Magyar fejlesztési bank, tehát az állam számlájára a lehívott orosz bakgarancia utolsó részletét tegnap átutalta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő.

Burai-Kovács János kérdésre válaszolva elmondta: a költségvetési törvény értelmében ilyen horderejű üzletet, mint a Malév 2007-es privatizációja, csak a kormánnyal, elsősorban a Pénzügyminisztériummal történt egyeztetések után lehetett megkötni.