Három tényező határozta meg, hogy mikorra tűzöm ki a szavazás napját. Az egyik az, hogy mint korábban is, a lehető legkorábbi dátumot választottam; egy ilyen függő állapotnak a legjobb minél hamarabb véget vetni.

A második ok, hogy ez a népszavazási ügy másfél éve húzódik, az összes lehetőséget kimerítették arra, hogy a szavazásra minél később kerüljön sor. Ezzel szemben tudatosan, a lehető legelső pillanatban döntöttem, amint az Alkotmánybíróság nyilvánosságra hozta a határozatát.

Végül pedig semmiképpen nem szerettem volna azt, hogy március 15-e ünnepét a kampány beárnyékolja. Ez vonatkozik a húsvétra is, tehát úgy gondoltam, jobb túllenni a kampányon, a választáson, és az ünnepeket annak szentelni, amiről azok szólnak.

Nem tart attól, hogy március 15-én majd az eredmények ismeretében olyan események lesznek, amelyeket az időpont is befolyásol?

Tartani semmiképpen nem tartok. Bennem soha nem volt félelem attól, hogy mi fog történni. A győztes és a vesztes politikai bölcsességétől függ, hogyan reagál majd az eredményekre. Szilárdan hiszek abban, hogy mérsékelten fognak reagálni.Mit vár a népszavazási vitától? Vannak, akik azt mondják, hogy ezek demagóg kérdések, nem alkalmasak arra, hogy az egészségügy, az oktatás bonyolult kérdéseit meg lehessen vitatni.

Ezek a kérdések alkotmányos módon vannak föltéve, mindezt az Alkotmánybíróság több ítéletében is elismerte és bizonyította. Inkább azt mondanám, hogy rendkívül hosszú kampány volt, hiszen ez a téma másfél éve a politika napirendjén van, amiből viszont az következik, hogy az eredeti kérdések hatóköre meglehetősen kitágult.

Ha a kampányt nézzük, legalább háromfajta értelmezés van. Az MSZP igyekszik a legszűkebb tárgyi keretben tartani a kampányát, azt üzeni, hogy a 300 forintos vizitdíjról és a tandíjról fogunk dönteni. Ugyanakkor az SZDSZ és a Fidesz kampánya már egészen általános szociálpolitikai kérdésekről szól, sőt, ezen túlmenő ideológiai kérdésekről, a reformok módszertanáról.

Ez a hosszú kampány kitágította a kérdések "holdudvarát". Mindenki biztos benne, hogy itt többről van szó, mint a 300 forintról, és éppen ezért a nép döntésének a jelentősége is túl fog mutatni azon, hogy 2009-től meg kell-e szüntetni a vizitdíjat vagy sem. Ezért mondom azt, hogy rendkívül sok függ attól, hogy a politikusok hogyan fognak reagálni az eredményre.

Elhangzik az is, hogy Magyarországon a népszavazásnak nem alakult még ki a gyakorlata, és ezek a kérdések lejáratják a népszavazás intézményét. Erről mit gondol?

Nem hiszem, hogy a kérdések lejáratnák a népszavazás intézményét. Ha megnézzük azokat az alkotmánybírósági ítéleteket, amelyek körülbástyázták a népszavazás technikáját, meghatározták, milyen kérdéseket lehet föltenni és milyeneket nem, akkor azt látjuk, hogy ezek ezt az alkotmányos intézményt meglehetősen szilárd keretek között tartják.

Voltak ugyan komolytalan kérdések is, ez olyan divatjelenség, amelyeket lehet kezelni - azért van az OVB és az Alkotmánybíróság, hogy ezeket rövid úton eltakarítsa az útból. Ettől magának az intézménynek a jelentősége nem csökkent.

Szeretném hozzátenni, hogy helye van a népszavazásnak a politikai rendszerben, nemcsak azért, mert az Alkotmány tartalmazza, sőt, részletesen szabályozza, hanem azért is, mert ez azt is jelenti, hogy megbíznak a népben és a közvetlen demokráciában.Ön hogyan fog szavazni? Persze azt nyilván nem mondhatja meg, hogy igennel vagy nemmel, hiszen ez a szerepével összeegyeztethetetlen.

Nem, a szavazás titkosságával összeegyeztethetetlen, hogy előre, vagy akár utólag is eláruljam, miként voksoltam.

Ön szerint mit kell mérlegelnie a választópolgárnak, amikor a szavazásra készül?

Az elmúlt másfél év alatt annyi szempont merült fel és a kampány is annyi mérlegelendőt kínál, hogy mindenki az ízlése szerint kiválaszthatja és eldöntheti, hogy szimbolikus szavazatot ad-e le, vagy a 300 forintról akar-e szavazni.

Bár azt nyilván nem mondom meg, hogyan szavazok majd, azt azonban elárulhatom, hogy részt veszek a népszavazáson. 48 éves koromban szavaztam először, a Kádár-rendszerben nem voltam hajlandó egyszer sem részt venni a választásokon, viszont 1990 óta élek a szavazati jogommal.