Négy év felfüggesztett börtönbüntetést és súlyos pénzbüntetést kért az ügyészség arra a hét szlovákiai magyar civilre, akik még 2020-ban, a trianoni békeszerződés századik évfordulóján kezdeményezték az Összetartozás emlékművének felállítását Dunaszerdahelyen.

A Kondé Miklós Polgári Társulás tagjait – köztük ismert helyi közéleti szereplőket, pedagógusokat és mérnököket – azzal vádolták, hogy szélsőséges anyagok előállítását és alapvető emberi jogokat elnyomó mozgalmak támogatását követték el.

A vád gerincét az az argumentum alkotta, hogy az emlékmű egy 1939-es, a Horthy-rendszer idején emelt alkotást idéz meg, amelyet ráadásul ugyanazon a napon, november 12-én lepleztek le, mint a történelmi elődjét. Az ügyészség szerint az építmény a fasiszta és antiszemita jegyeket hordozó Horthy-korszak dicsőítését, valamint a szlovák államiság megkérdőjelezését szimbolizálja.

Roman Púchovský bíró azonban ítéletében kimondta: a vádlottak ártatlanok, és az emlékmű felállítása nem bűncselekmény. A bíróság az indoklásában kiemelte a büntetőjog úgynevezett „ultima ratio” elvét, amely szerint a büntetőjogi felelősségre vonás csak a legvégső eszköz lehet az állam kezében, ebben az esetben pedig ez nem volt indokolt.

A bíró hangsúlyozta, hogy a vádlottak teljesen hivatalos úton jártak el: a dunaszerdahelyi önkormányzat minden illetékes bizottsága megtárgyalta a terveket, a képviselő-testület jóváhagyta a terület bérbeadását, a civilek pedig a városi hivatal engedélyével építkeztek.

A tárgyalássorozat alatt megszólaltatott törvényszéki szakértő, Matej Medvecký is megerősítette, hogy az emlékmű nem tartalmaz szélsőséges ideológiákra utaló szimbólumokat. Kiderült az is, hogy az építmény nem az 1939-es alkotás pontos másolata, legfeljebb csak egy részleges replika. A bíróság elfogadta a védelem azon érvelését is, hogy a zászlórúdra nem a magyar állami lobogót, hanem a nemzeti trikolórt vonták fel, ami a világban szétszórtan élő magyarok összetartozását fejezi ki.

A bíró elismerte: az emlékmű lehet vitatott vagy megosztó, de ez önmagában nem teszi szélsőséges anyaggá.

Az alkotás nem hív fel határmódosításra, nem irányul Szlovákia szuverenitása ellen, és az elmúlt öt évben semmilyen szélsőséges megmozdulás nem kötődött hozzá.

Az ítélethirdetés után a vádlottak védőügyvédje úgy fogalmazott: az eljárás valójában a lehető legjobb reklámot biztosította az emlékműnek, hiszen a nyilvánosság megérthette, hogy az nem valaki ellen, hanem az összetartozás gondolata mellett épült.

Az ügy azonban itt még nem ért véget. Martin Nociar kerületi ügyész nem értett egyet a bíróság döntésével, és azonnal fellebbezést nyújtott be, így a dunaszerdahelyi emlékmű ügye a Szlovák Legfelsőbb Bíróságon folytatódik.