„Nem rasszizmus lecsapni az illegális bevándorlásra, hanem erkölcsi misszió” – mondta a brit belügyminiszter ama vádakra, hogy új szigorításaival túllép egy határon. Hasonló vádakat kapott négy elődje, akik közül három bevándorlók gyermeke és csak egy volt fehér angol.

Shabana Mahmood vasárnap, egy nappal azelőtt adott interjút, hogy példátlan szigorítást készült bejelenteni: az illegálisan belépett menedékkérőknek akár 20 évig kell várniuk, míg kérvényezhetik a legális letelepedést (feltéve, ha előtte nem küldik haza őket, mivel rendszeresen felül fogják vizsgálni a státuszukat). Továbbá:

megvonják tőlük a lakhatási és megélhetési segélyt

– a miniszter szerint így javítják ki „az elromlott” menedékkérési rendszert. Egy másik ötlete pedig az, hogy ama országoknak, amelyek nem fogadják vissza az elutasított menedékkérőiket, leállítják a turistavízumok kiadását. A brit sajtó első körben Namíbiát, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Angolát említette.

„Totálisan elutasítom”, hogy a kormányt megijesztették volna, hogy rasszista bevándorlási politikát vezessen be – utalt Mahmood válaszában arra, hogy a Munkáspártnál immár látványosan népszerűbb, a bevándorlás-ellenes Reform párt. Vezérük, Nigel Farage még olyanokat is deportálna, akiknek állandó lakhatási engedélye van – felrúgva ezzel a brit fair play hagyományt, hogy visszamenőlegesen nem változtatják meg törvények hatályát.

„Bevándorlók gyereke vagyok én is... a szüleim legálisan jöttek az országba a 60-as évek végén.

Számomra ez erkölcsi misszió” – mondta Mahmood, aki szerint az illegális bevándorlás „polarizálja a közösségeket, megosztja az embereket, elidegeníti őket egymástól. Nem akarok csak ülni és nézni, ahogy ez megtörténik az országommal” – mondta a Sky tévének. A britek az utóbbi hetekben egyre többször említették Dániát – amely, progresszív imázsa ellenére – Európa egyik legszigorúbb bevándorlási politikáját vezette be.

A dán lépéseket idéző új intézkedések értelmében a britek is immár rendszeresen felülvizsgálják, hogy a menekült országa biztonságossá vált-e, és ha igen, hazaküldik. Eddig az volt a rendszer, hogy aki 5 évet ki tudott húzni, az kaphatott állandó lakhatási engedélyt – velük szemben a legálisan érkezettek súlyos font-ezreket fizettek ki a potenciálisan elutasítható vízumkérelemért és az egészségügyi ellátásért.

A brit bírák számára előírják, hogy döntéseiknél a közbiztonságot tartsák elsődlegesen szem előtt a menekültek családi élethez való joga előtt.

A briteknél rendre emlegetik az Európai Emberi-jogi Konvenciót és annak vonatkozó, 8. cikkelyét, amellyel úgymond akadályozni próbálják az illegálisan érkezett, menekültstátuszért folyamodott, majd elutasított személyek kitoloncolását. A konzervatívok és a Reform a konvencióból való kilépést, a munkáspárti Mahmood pedig, első ízben az egyezmény „reformját” emlegeti és beharangozták, hogy a konvencióval szembemenve, gyorsított kitoloncolásokat indíthatnak el. Kérdés, hogy a Munkáspárt balszárnya elvi alapon szembeszáll-e a szigorításokkal.