Jövőre Argentína, Egyiptom, Etiópia, Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok lehetnek a BRICS-csoport, vagyis a vezető feltörekvő gazdaságok klubjának tagjai. A BRICS először csak az egyik vezető amerikai bank által kitalált gyűjtőfogalom volt, de a washingtoni politikusok egyre nagyobb bosszúsága közepette kezd egyfajta ellenpólussá formálódni.

Ezt Amerika magának köszönheti – jegyzi meg a hongkongi South China Morning Post című lap kommentárja. Azt írták, hogy a csoportban való tagságért "sorban állnak az országok", de nem értékei miatt, hanem mert "megpróbálnak valahova menekülni az Egyesült Államok hegemóniájának fenyegetése elől". (A hegemónia szót a mostani, dél-afrikai BRICS-csúcson a háborús vádak miatt a távolból felszólaló Vlagyimir Putyin orosz elnök, de a jelenlévő Hszi Csin-ping kínai elnök is használta).

Bár, aki ezzel a kifejezéssel illeti Washingtont, azt szeretik egyből Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping szekértolói közé sorolni. A hongkongi lap kolumnistája, Alex Lo szerint

sok fejlődő országnak nincs sok más választása, mint a BRICS kebelére menekülni, hogy üzletelni és kereskedni tudjon és elkerülje, hogy az "Egyesült Államok önkényesen célba vegye".

A dollártól való elfordulás és a helyi valuták használata a globális és egymás közti kereskedelemben és a pénzügyekben a csúcs fő témája volt, ami egybeesik Kína törekvésével, és aminek a tagjelölt Irán lehet a nagy nyertese. Az eddig a nyugatbarát Nigéria és Kenya is kelet felé kacsingat. "A nyugati táborban vagyunk, de ennek nem érezzük semmi előnyét” – mondta a médiumnak egy afrikai elemző.

Azért, hogy India és Brazília ne érezze magát túl kényelmetlenül, a találkozó nem volt nyíltan Nyugat- és G7-ellenes, de a BRICS kezd az úgynevezett Bretton Woods-rendszernek a Nyugat által dominált pénzügyi szervezetei valódi riválisává válni – folytatja a kommentár.

Vásárlóértékben mérve

a BRICS+ már a világ lakosságának felét fogja lefedni, és a globális GDP 37 százalékát adja majd,

míg a G7 csak a GDP 30 százalékát, és a lakosság 10 százalékát.

A nyugati vádak szerint a Kína nyomása alatt álló hongkongi lap szerint a mindenféle amerikai szankciók azok, amelyek összekovácsolják ezeket az országokat. Washington manapság a katonai intervenciónál olcsóbb szankciókkal és gazdasági blokáddal lép fel – írja és idézi az amúgy washingtoni székhelyű Gazdasági és Politikai Kutatások Központja anyagát, amely szerint 20 év alatt 933 százalékkal nőttek a szankciók, és a világ országainak közel egynegyedét sújtják valamilyen formában.

A washingtoni pénzügyminisztérium 2206 oldalas listáján 12 ezer név szerepel. A 2019-es tanulmány szerint 40 ezer venezuelai halt meg egyetlen év alatt a szankciók nyomán, mert nem jutott megfelelő élelmiszerhez vagy orvosi ellátáshoz. Az amerikai (és a szövetségesek által részben támogatott), egész népességeket büntető gazdasági háborúskodás fő eleme a "fegyverré tett dollár". Ez "Damoklész kardjaként függ a fejlődő országok feje felett" – szól a meglehetősen nyers hangvételű kommentár a Kínához tartozó Hongkongból.

Az egyik nyugati kommentelő szintén nem diplomatikusan megjegyezte:

"ami egyesíti ezeket a despota és kleptokrata nyomortanyákat, hogy bárki, aki ott él, eladná a nagyanyját, hogy Amerikába költözhessen".

A csúcsról író Al-Dzsazíra közben diplomatikusabban úgy fogalmazott: "a fejlődő országok erősebb koalíciót keresnek, hogy a világ napirendjére tűzhessék a Globális Dél érdekeit".