Bátorították, megszakította nyaralását, hazatért, alkudozott, majd mégis kiszállt a brit konzervatívok vezetőválasztásából Boris Johnson volt miniszterelnök.
Így a legvalószínűbb, hogy a két versenyben lévő aspiráns közül egykori pénzügyminisztere – akinek lemondása – végképp aláásta a botrányokba keveredett Johnson hatalmát – lesz a következő brit miniszterelnök.
Sunak a jelöltséghez szükséges 100-nál jóval több, 145 parlamenti képviselő támogatót gyűjtött össze, míg a szintén a miniszterelnökségre áhítozó Penny Mordaunt hétfő hajnalig csak 26-ot.
A bombahír, hogy az esélyes Boris Johnson kiszáll a versenyből, vasárnap este 9 körül érkezett. De addigra, a korai eufória után a tory sajtó és a párt nagyjainak többsége sorra kihátrált mögüle. Köztük volt egykori helyettese, Dominic Raab volt külügyminiszer, aki finoman értésre adta, hogy most nem lenne jó egy újabb Johnson miniszterelnökség – mivel a parlament elé kerül a Covid-karantén sértő kormányzati partik ügye és az a kérdés: hazudott-e Johnson arról, hogy részt vett-e ilyen eseményeken? Mindez akár két hónapra elterelné a figyelmet a kormányzásról – mondta Raab. Vasárnapra így Johnsonnak hivatalosan 59 támogatót sikerült összegyűjtenie – bár azt állította, hogy az őt jelölők száma meghaladja a százat.
A brit sajtó már szombaton érezte, hogy a Johnson-hullámból nem lesz cunami, sőt fordítva. A Sunday Times vasárnap hajnalban úgy ment nyomdába, hogy szinte egy nappal Johnson bejelentése előtt már gyakorlatilag eltemette a jelöltségét. „A tory jobboldal elfordul Johnsontól, miközben Sunak támogatottsága megugrik” – szólt a szalagcím. A lap idézett egy közvéleménykutatást, amely szerint Johnson miniszterelnöki megítélése – 24 volt, szemben Sunak -2-jével.
A karibi nyaralásából idő előtt hazatért ex-kormányfő vasárnap egy órán át négyszemközt próbált egyezkedni Sunakkal, de nem sikerült alkut kötnie (hogy volt második embere álljon félre és támogassa őt). Penny Mordaunt sem volt hajlandó kiszállni a kedvéért, sőt azt mondta Johnsonnak: inkább ő lépjen vissza.
Újabb csapás volt neki, hogy a pénzügyi tárca gazdája, Jeremy Hunt Sunak mellé állt és Churchillhez hasonlította, aki nyíltan „vért, verejtéket és könnyeket” ígért a briteknek a II. Világháború idején. (Sunak sem volt hajlandó populista húrokat pengetni és megjósolta, hogy pénzügyi káoszhoz vezethet a lemondott Liz Truss adópolitikája).
Ezek után Johnson egy nyilatkozatot adott ki, amelyben bejelentette, hogy feladja – ezt – a versenyt.
„Sajnos, az utóbbi napokban rájöttem, hogy az a helyes, ha nem indulok. Nem lehet úgy kormányozni, hogy nem egységes a parlamentben a kormánypárt”
- fejtegette. (Ami magyarul annyit jelent, hogy sokan nem támogaják).
Majd diplomatikusan, de nyíltan ellenfeleit, Sunakot és Mordaunt-ot vádolta azzal, hogy nem akartak vele együttműködni és egységesen fellépni „a nemzeti érdekért”. Ugyanakkor azt is értésre adta, hogy nem tűnik el a brit politikából „mert sokat tud adni” és jelezte, hogy ő tudná megnyerni a toryknak a következő választásokat. Közben, ha a versenyben maradt Penny Mordaunt nem tud délután 2-ig 100 támogatót felmutatni, akkor Sunak nyeri a vezetőválasztást.