"Különösen fontos megmaradni a tényeknél" – írta a Twitteren Michel Barnier, az unió brexitügyi főtárgyalója már-már átlépve a diplomáciai nyelvezet határait, arra válaszul, hogy Boris Johnson brit miniszterelnök egy újságcikkben azt írta: Brüsszel tengeri blokáddal meg akarja tiltani, hogy más brit területről Észak-Írországba importálhassanak élelmiszert, és

ezzel "fel akarja darabolni az országot".

A britek és európaiak ismét azon vitáznak, amiről egyszer már nagy nehezen alkut kötöttek: hogyan maradjon nyitva az ír–északír, egyben EU–brit határ, miközben Nagy-Britannia a brexit miatt az év végén kilép az áruk szabad mozgását biztosító vámunióból?

A megoldás az volt, hogy Észak-Írországban fennmarad valamennyi uniós szabályozás, és például vámpapírokat kell kitölteni a tartomány és a többi brit terület között mozgó áruk esetében. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy

az ír szigeten zajló vámmentes forgalomért cserébe egyfajta vámhatár jön létre Észak-Írország és a többi brit terület között.

Boris Johnson kormánya ezt akarja felülírni a brit parlament elé benyújtott belső piaci törvényjavaslattal (amelynek célja az egész ország területén biztosítani az áruk akadálytalan forgalmát), de az európaiak és sok brit politikus szerint is ez egy nemzetközi szerződés megsértését jelentené, és rontaná a szigetország szavahihetőségét.

Barnier a rá jellemző ködös technokrata, de érzelemmentes nyelvezettel fogalmazva próbálta tagadni, hogy blokkolni akarnák az élelmiszer-forgalmat, és megjegyezte: jó lenne tudni, milyen élelmiszer-szabványokat akarnak bevezetni a britek a jövő évtől.

Kapott erre egy hét tweetből álló választ David Frost brit főtárgyalótól, aki azt állította: januártól az európaival megegyező marad a brit élelmiszer-szabályozás, ezért nincs indok, hogy ne vegyék fel a szigetországot a "harmadik országok listájára", ahonnan EU engedélyezi az élelmiszerimportot, anélkül hogy nyilatkozniuk kellene jövőbeli szabványaikról.

Tét: a szavahihetőség és a nemzetközi befolyás fenntartása

A brit és az európai politkai elitet közben nem ezek a száraznak tűnő technikai részletek, hanem a brit kormány által sem tagadott potenciális nemzetköziszerződés-szegés foglalkoztatja.

Sir John Major egykori konzervatív és Tony Blair volt munkáspárti miniszterelnök közösen emelt szót, és “szégyenletesnek” nevezte a Johnson-kormány törvénytervezetét,

amit hétfőtől vitatnak meg a képviselők. Az északír békefolyamat idején kormányzó két volt vezető arra sürgette a képviselőket, hogy vessék el a "az elvek szintjén felelőtlen, a gyakorlat szintjén veszélyes javaslatot".

Belekötött a tervezetbe Sir Geoffrey Cox volt konzervatív igazságügyminiszter is, aki szerint a kormányfő a józan ésszel szembemenve kárt okoz Nagy-Britannia nemzetközi megítélésének. Cox hűséges katonája volt korábban a brexitpártiaknak, és részt vett a kilépési egyezmény szövegezésében.

“Mi, a brit kormány és parlament a szavunkat adtuk. A becsületünk, a szavahihetőségünk, az önbecsülésünk és a világ ügyeire való jövőbeli befolyásunk függ ettől a szótól”

– írta egy újságcikkben. Arra is utalt, hogy a kormánynak lennének legális eszközei, például az egyezményben szereplő, úgynevezett "ideiglenes és arányos lépések" alkalmazása a brit érdekek védelmére.

Robert Buckland igazságügyminiszter közben valódi politikushoz méltó választ adott a kritikákra: "Ha úgy látom, hogy számomra elfogadhatatlan módon sértenék meg a jogrendet, akkor természetesen lemondanék."

Előtte azonban azzal érvelt, hogy az új brit törvény "biztosítás", és szerinte nem kell majd igénybe venni (ha megállapodással zárulnak a britek és Brüsszel kereskedelmi tárgyalásai, és elkerülik a WTO-szabályok alapján történő kölcsönös vámolást az új évtől).