"Miképpen fognak felzabálni bennünket az amerikaiak?" - ezt a meghökkentő kérdést teszi fel e heti címlapján a baloldali Marianne című hetilap, majd tizenkét oldalon keresztül elemzi azt a tárgyalási folyamatot, amely szerintük szándékosan az európai polgárok tudtán kívül, a legnagyobb titoktartás mellett zajlik immár kilenc hónapja uniós bürokraták és amerikai technokraták között.

Az ügyben Jean-Luc Melenchon, a Baloldali Front nevű párt elnöke, egyben európai parlamenti képviselő tavaly februárban már megkongatta a vészharangot, arra figyelmeztetve, hogy a teljes nevén Transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség súlyos veszélyt jelent az uniós tagállamokra nézve.

Most, egy hónappal az európai parlamenti választások előtt, a szélsőjobboldali Nemzeti Front is érdeklődni kezdett az egyre többek által bírált megállapodás iránt, és azt a párt egyik vezetője hétfőn "gyalázatos" dolognak nevezte, melynek létrejöttét szerinte mindenképpen meg kell akadályozni.

A már említett Marianne szerint a leendő partnerség egyik legnagyobb veszélye abban áll, hogy a vámkorlátok mellett az úgynevezett "nem vámjellegű akadályokat" is lebontanák a vállalatok előtt. Márpedig ez utóbbi az egyes országok által meghatározott egészségügyi, környezet- vagy fogyasztóvédelmi, munkajogi, illetve egy sor egyéb szabályozás kiiktatását jelentené, amelyek a multinacionális cégek szerint akadályozzák az áruk szabad mozgását.

A tervezetet Franciaországban erősen ellenző, antiglobalizációs Attac nevű egyesület képviselői a riportban úgy vélik, amennyiben a megállapodás létrejön, úgy többé semmi sem akadályozhatja meg, hogy az amerikai genetikailag manipulált élelmiszerek, a hormon-kezelt marhahús vagy a klórral fertőtlenített baromfihús mindenféle megkülönböztető jelzés nélkül elárassza az európai piacot.

A Marianne szerint ennél is súlyosabb, hogy az eddig kiszivárgott hírek szerint a megállapodás azonos szintre helyezné a multinacionális vállalatokat a nemzetállamokkal, ami azt jelentené, hogy a már említett társaságok egy különleges, még ezután meghatározandó bíróság előtt megtámadhatnák az egyes kormányok minden olyan döntését, amelyről úgy vélik, hogy az üzleti érdekeiket hátrányosan érinti. A lap ezt az elképzelést a tervezet "nukleáris atommagjának nevezi", és úgy véli róla, hogy azzal tulajdonképpen a nemzeti szabályozások végleges ellehetetlenítését célozzák.

A Marianne a tárgyalási folyamatról szólva botrányosnak nevezi, hogy annak állásáról, illetve a konkrét részletekről még az egyes tagállamok megbízottjai sem szerezhetnek tudomást. De a lap azt is furcsának nevezi, hogy Franciaországban erről a szerintük rendkívül súlyos ügyről egyáltalán nem zajlik társadalmi vita, egyben a politikai reakciók hiánya alapján megállapítva, hogy az elképzelést a jelek szerint mind a kormányzó szocialisták, mind pedig a jobboldali ellenzék gyakorlatilag elfogadták.

Ha ez utóbbi megállapítás igaz, úgy az tovább hitelesítheti a Nemzeti Front évek óta hangoztatott állítását, miszerint nincs különbség a szocialisták és a volt jobboldali kormánypárt, a Népi Mozgalom Uniója politikája között, ami még inkább a szélsőjobb, illetve a szélsőbal felé terelheti a szavazókat.