A belügyminisztérium adatai szerint országos összesítésben a jobboldal jelöltjei a szavazatok 46,54 százalékát szerezték meg, míg a baloldalra a választók 37,74 százaléka adta voksát.
A különbség egészen pontosan 8,8 százalékos, ami csaknem háromszorosa annak, amit a közvéleménykutatók előrejeleztek. A szélsőjobboldali Nemzeti Front a szavazatok 4,65 százalékát szerezte meg, igaz, ez az adat nem tekinthető reprezentatívnak, a párt ugyanis számos településen nem indított saját jelöltet.
A fenti eredményeket a jobboldal képviselői természetesen a szocialista kormány, illetve Francois Hollande államfő kétéves politikájának büntetéseként, illetve a saját jelöltjeik által képviselt programok sikereként értékelik. A kormánypártok ezzel szemben azt kommunikálják, hogy a választók elsősorban saját településük érdekeit tartották szem előtt, ezzel párhuzamosan azonban azt is hangoztatják, hogy "meghallották az üzenetet", vagyis részben elismerik az eredmények büntetés jellegét.
Az ellenzék előretörését egyébként a szimbolikus értékkel bíró városokban elért eredmények is jól jelzik. A jelenleg jobboldali vezetésű Marseille-ben például a kormány több tagja személyesen is kampányolt a szocialista jelölt mellett, ennek ellenére az első forduló szavazása döbbenetes eredményt hozott: a jelenlegi jobboldali polgármester végzett az első helyen, őt pedig nem a baloldal, hanem a Nemzeti Front jelöltje követi a második helyen.
De meglepetésként hatott az is, hogy az eddig bevehetetlen szocialista fellegvárnak tűnő Párizs főpolgármesteri posztjáért is nyitott a verseny, a korábban megjelent felmérésekkel ellentétben a jobboldal jelöltjének több szavazatot sikerült összegyűjtenie, mint szocialista vetélytársának.
A baloldal azt gondolja, hogy a gyatra eredményt saját választóik távolmaradása okozta, ezért most a mozgósítást tartja legfontosabb feladatának. A választási részvétel ugyanis 64,13 százalékos volt, két százalékkal alacsonyabb a 2008-as szintnél, amit már akkor negatív rekordnak tartottak az elemzők és a politikusok.
A kormánypártok másik stratégiája abban áll, hogy igyekeznek egyfajta pánikhangulatot kelteni a Nemzeti Front eredményei kapcsán, miközben ez utóbbi vezetője, Marine Le Pen azt hangsúlyozza, hogy az emberek immár nem tiltakozásul szavaznak pártjára, hanem mert valós alternatívát látnak programjában, vagyis szerinte megjelent egy harmadik kormányképes erő a francia politikai palettán.
Hogy a Nemzeti Front jelenlegi vezetőinek program, illetve retorika váltással sikerült szalonképessé tenniük pártjukat az elmúlt két évben, az is jelzi, hogy egyre több jobboldali elemző véli úgy: a mérsékelt jobboldal képviselőinek előbb-utóbb tárgyalniuk kell velük, ha győzni akarnak a választásokon azokkal a szocialistákkal szemben, akik szemrebbenés nélkül szövetkeznek a kommunistákkal, illetve a baloldal legszélsőségesebb elemeivel.
A hagyományos jobboldal egyelőre elzárkózik a Nemzeti Fronttal való együttműködéstől, egyes megnyilatkozásokból azonban úgy tűnik, helyi szinten születhetnek megállapodások a második forduló előtt. Egy hét múlva a végleges eredmények megmutatják, hogy e téren történtek-e változások.
Már a puszta túlélés a tét – új szakaszba lépett az ukrajnai háború