Három a török igazság - gondolhatta Recep Tayyip Erdogan, már ha ismeri a magyar mondást -, amikor választói elé állt, hogy bejelentse újabb győzelmét. Õt és pártját immár sorozatban harmadszorra juttatták hatalomra a korábbi katonai-világi elittel szemben egyre befolyásosabb vallásos anatóliai választók.
Az elsöprő győzelem ellenére sem jött azonban össze a kétharmados szupertöbbség, és így Erdogan kénytelen egyezkedő politikát ígérni, hogy elérje célját: a még katonák által alkotott alkotmány lecserélését. Győzelmi beszédében a kormányfő félretette a korábbi, megosztó retorikát: "Konszenzust keresünk a parlamenti és azon kívüli ellenzéki pártokkal, a civil szervezetekkel, a tudósokkal, bárkivel, akinek van mondanivalója" - mondta a voksok ötven százalékát begyűjtő miniszterelnök. Erdogan pártja mindössze öt mandátumra végzett attól, hogy népszavazásra tudja bocsátani alkotmányos reformtervét.
A konszenzusra megvan a lehetőség, mert a Republikánus Néppárt és a Kurd Béke és Demokrácia Párt is új alkotmányt akar, de nem azon az áron, hogy a kormánypárt az alaptörvénnyel erősítse meg befolyását.
Erdogan nem titkolta, hogy erős, francia típusú elnöki rendszert akar bevezetni és akár egy év múlva már ő akarja elfoglalni a hivatalt. Kritikusai szerint nehezen viseli a bírálatokat, üldözi ellenfeleit és vallásilag konzervatív irányt akar adni Törökországnak.
Cengiz Aktar politológus azt mondta: négy évvel ezelőtt a miniszterelnök szintén a konszenzusról beszélt, de a megegyezésből nem lett semmi, Törökország politikai megosztottsága kiéleződött. Az ellenzéki Néppártnak azonban most új vezére van, aki nyitottabb lehet az alkudozásra.
A belpolitikai csatározásokat azért is jobb visszafogni, mert a térségben befolyásossá vált Törökország komoly kihívásokkal néz szembe: eddig már közel 7000 szíriai menekült át török területre a szomszédban folyó brutális megtorlások miatt. A dinamikusan növekvő gazdaság kezd túlfűtötté válni, a költségvetési hiány a GDP nyolc százalékát teszi ki.
Erdogannak foglalkoznia kell a kurd kisebbség követeléseivel is. Az a tény, hogy pártjának öt további szavazatra lesz szüksége alkotmányozási projektje végrehajtásához, arra kényszerítheti, hogy a független kurd képviselők kegyeit keresse.
Az EU és a NATO is tudja, és nem tűri az ilyen viselkedést