„Szerintem a lassítás nem jó szó arra, ami igazából kellene. Egyrészt azt sem csinálják jól, hogy ilyen félelmeket gerjesztenek, a közlést nagyon erőteljessé akarják tenni olyasmikkel, hogy a mesterséges intelligencia tönkreteszi az emberiséget vagy a civilizációt. Ez egy kezelhetetlen félelmet okoz és butaság. A másik, hogy nem lassításról van szó, hanem erősebb szabályozásról és kontrollról, amit meg lehet oldani például az energián keresztül. Például ha nem adok végtelen energiát ezeknek a mesterséges intelligenciáknak, akkor még ha hiba is történik, egy idő múlva leáll” – emelte ki kezdésként az InfoRádióban Rab Árpád mesterségesintelligencia-kutató. Úgy látja, még akkor is transzparenciára van szükség a fejlesztésekben, ha azok üzleti titoknak számítanak, és a cégeknek jobban kell kommunikálniuk arról, hogy milyen céllal fejlesztenek, az adott AI mit old meg, mi a hatása és a működésének a következménye. Ez hosszú távon nekik is érdekük, mert

a fogyasztói bizalom csökken, főleg a fiatalabb generáció terén.

A fejlesztések visszafogását hangoztató nagyobb fejlesztők különféle veszélyeket említettek az AI-modellek és lehetőségek fejlesztése kapcsán. Erről a kutató elmondta: ezen rendszerek legnagyobb hatása az, hogy kibővítik az emberi képességeket. Például ha valakik rosszat akartak tenni, mondjuk betörni rendszerekbe, akkor eddig egységnyi energiával tudták ezt csinálni, most azonban már 10 ezer egységnyivel, mert sokkal gyorsabb lett a folyamat az AI segítségével. És mivel az eddigi infrastruktúráink nem ilyen terhelésre vannak tervezve, ez komoly kiberbiztonsági kockázatokat jelenthet. Megzavarható például az áramhálózatok, az internetes forgalom működése, vagy a banki szektor pénzügyi műveleteinek biztonsága. Ezek nem olyan dolgok, amelyek az egész emberiséget érintik, de súlyos anyagi károkat okozhatnak – jegyezte meg.

További gondot okozhat, hogy az óriáscégek egymással is versenyben állnak, illetve hogy ha nem globálisan terjesztik ki az esetleg vállalt korlátozásokat, szabályozásokat, akkor előfordulhat, hogy valamely ország egyszerűen nem fogja ezeket betartani.

„Hogyha még ki is mondják, hogy lassítani kell, az most pontosan mit jelent? Azt, hogy feleannyi kódot írnak egy nap alatt? Itt inkább arról van szó, hogy nagyobb felügyeletre van szükség, amit nem is föltétlenül jogi értelemben gondolok, hanem hosszabb tesztidőszakokra. Most ezek a cégek egyszerűen azt közlik, hogy »nem tudjuk pontosan, mit okoz, de azt tudjuk, hogy nagyon nagy változásokat okoz, ezért adjál nekünk sok pénzt és csodálatos lesz«. De nem tudják, hogy pontosan mit csinál az AI, hogyan változik meg a társadalom, mert ez nem olyan egyszerű. A társadalmi integráció nagyon bonyolult folyamat, és ők ezzel nem számoltak” – magyarázta Rab Árpád.

A lassítás alatt a kutató azt érti, hogy sokkal több pilot projekt, sokkal több tesztkörnyezet szükséges, ahol nemcsak a fejlesztő cégek dolgozói vesznek részt, hanem más emberek is, jogászok, pszichológusok, közgazdászok. A termékek értéke az ilyen kipróbálásokkal csak nőni fog, mert

egyelőre hitalapú az árazás, akkor viszont valósággá válna.

Rab Árpád azért bízik abban, hogy valamilyen hasonló szabályozás megtörténik, mert ez a cégeknek is érdeke.

Mindebből a felhasználók valójában nem sokat érzékelnének. Azokat a képességeket, amelyekre a társadalomnak szüksége van, már a mostani nyelvi modellek is tudják: szövegeket írnak, fordítanak, keresnek, előkészítenek, összefoglalnak. Ám ennél jóval komplexebb műveleteket is rá lehet bízni a modellekre a kutató szerint, mert teljes kórházakat lehet üzemeltetni, vagy oktatást levezényelni, akár okosvárosokat építeni, ezek a modellek már képesek ilyesmikre.

Kiemelte: azokat a nyelvi modelleket, amelyeket most fejlesztenek, már nem közvetlen társadalmi hasznosulásra tervezik, hanem jóval nagyobb léptékű dolgokra: űrkutatásra, gyógyszerkutatásra, vagy akár a hadiipar számára.

Rab Árpád szerint az AI-fejlesztő cégek a fent említett nagyobb kontroll, az úgynevezett „lassítás” miatt már nem egy arrogáns külső tényezőként tekintenek magukra, hanem

megértették, hogy a társadalom szövedékének a részei.

„Az nagyon fontos, hogy joggal tudunk aggódni a világban levő kockázatok miatt, de meg tudjuk oldani ezt a helyzetet azzal, hogyha kontextusba tesszük. A jó mesterségesintelligencia-használat a részünkről az, hogyha okosan használjuk, minél több időt töltünk közösségekben, és minél többször azt kérdezzük meg, hogy a valóságban most megoldott-e valamit, vagy csak egy újabb kihívást teremtett. Minél okosabban használjuk mi, annál inkább átváltoztatjuk cselekvéssé, és ezek a félelmek csökkennek. Másrészt magát a piacot is befolyásoljuk ezzel, tehát nem vagyunk tehetetlen szemlélői a történetnek. Nyolcmilliárd ember a Földön – most egymilliárd aktív AI-felhasználó van – azért nagy súlyt képvisel” – mondta Rab Árpád.

A cikk alapjául szolgáló interjút Janovitz Bálint készítette.