Nagyon sokszor úgy írják le a (még) gyerekkel nem rendelkező nők a kutyájukat, mint egy nulladik gyerek, vagy úgymond „próbagyereket”, erről számolt be az InfoRádióban a Corvnius egyetem egy friss kutatása kapcsán a belőle tanulmányt készítő tudóscsoport egyik tagja; az érintett nők úgy gondolják, hogy ez felkészíti őket a szülőségre.

Persze

a gyermekes nők is ugyanolyan érzelmi kötődéssel ragaszkodnak a kutyájukhoz,

és ugyanúgy megjelenik náluk is az, hogy szülőként szerepelnek a kutyájuk életében – tette hozzá.

A Magyarországon kitapintott valóság összhangban van a nemzetközi kutatások eredményeivel is, hogy nagyon sokszor a kisállatokat gyerekstátuszba helyezik, és érzelmileg nagyon-nagyon kötődnek, ám ez nem jelenti azt, hogy ezek a nők ne tudnák, hogy a gyermeknevelés és a kutyatartás különbözik; sokszor éppen azért vállalnak kutyát, mert még nem tartanak ott az ő élethelyzetükben, hogy gyermeket vállaljanak, és valóban próbaszerepként gondolnak a kutyatartóira, mondván, sokkal könnyebb a kutyáról való gondoskodást beleilleszteni a hétköznapokba, a munka és a magánélet egyensúlyát kialakítani.

Hogy mi mindent ad egy kutya? Szalma Ivett szerint például rendszert, rutint a mindennapokban;

• mindig egy megszokott időben kelnek,
• ki kell vinni a kutyát sétálni,
• van, aki a munkáját is ehhez igazítja, hovatovább olyan munkát vállalnak a kutyatartók, ami home office-ban is végezhető, és olyan is volt, aki be tudta vinni a kutyáját a munkahelyre, vagyis ennyire meghatároz valakit, ha kutyatartó,
• a hétköznapokban és a hétvégéken is, mivel olyan programokat kell kitalálni, amelybe a kutya beépíthető.

„A kutatásban szereplő kutyatartók például túrázni jártak, vagy olyan barátaikkal tartottak fönt intenzívebb kapcsolatot, ahol szintén van kutya, és együtt töltötték a szabadidejüket, vagy úgy mentek el például étterembe, hogy a kutyát is tudják vinni” – folytatta.

Kutatásuk kiértékelésében többek között azt is megállapították, hogy a kutya úgymond viszontgondoskodik, társas kapcsolatokat ad.

A kutató elmondása szerint az érintett nők arról számoltak be, hogy nemcsak ők gondoskodnak a kutyáról, hanem ez egy visszafelé ható folyamat is, segít a kutya a magány leküzdésében, hozzájárul akár ahhoz is, hogy az ember kimozduljon otthonról.

„Sok nő mondta, hogy új társas kapcsolatok jöttek létre, barátságok kötődtek a kutya révén, úgyhogy sokban hozzájárul az ő jólétükhöz. Vagy amikor szomorúak, a kutya megérti, átveszi az ő lelkiállapotukat, és ők így élik meg, hogy a kutya is gondoskodik róluk” – mondta még Szalma Ivett.

Azért nem gyerekpótlék, de...

Azt is kihangsúlyozták, hogy nem gyermekpótlék a kutya, hanem tulajdonképpen egy új szerepkörbe hozza azokat a nőket, akiknek még nincs vagy nincs gyerekük.

„Bár gyerekszerűnek élik meg a kutyáról való gondoskodást. Sőt, sokszor egyébként a kutya születésnapját is megünneplik. Ennek ellenére azért világosan kirajzolódik, hogy tudatában vannak, hogy a gyermekvállalás egy sokkal nagyobb elköteleződést jelent, az anyák pedig arról számolnak be, hogy ha bármiféle olyan szituációba kerülnének, hogy itt a gyermek meg a kutya között kellene dönteni, akkor azért természetes, hogy a saját gyermekeiket sorolják előre. Annak ellenére, hogy gyermekként tekintenek rá, azért tisztában vannak a felelősség különbségével, sőt éppen ezért gyakran, amig halasztják a gyermekvállalást, úgy érzik, hogy a kutyatartás belefér az ő életükbe, mert kisebb felelősséggel, kisebb elkötelezettséggel jár” – ecsetelte Szalma Ivett.