Tőke László fő kutatási területe az alkaloidkémia, a gyógyszerek és növényvédő szerek szintézise volt, amelyen nemzetközi mércével mérve is kimagasló eredményeket ért el.

Tőke László 1933. május 3-án született a Vas vármegyében lévő Vönöckön. Egyetemi tanulmányait 1952-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán kezdte, és itt szerzett vegyészmérnöki diplomát 1957-ben.

Diplomájának megszerzése után a Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémia Tanszékén oktató-kutatói státuszban kezdett el dolgozni, végigjárta a szokásos beosztásokat, egyetemi tanársegéd, adjunktus, docens, majd 1975-ben egyetemi tanár lett.

Ezt követően 1976-ban, szintén egyetemi tanári beosztásban, átkerült a Szerves Kémiai Technológia Tanszékre, ahol 1986-tól 1991-ig a tanszékvezetői feladatokat is ellátta.

A tudós 1991 és 2003 között az MTA-BME Szerves Kémiai Technológia Tanszéki Kutatócsoport vezetője, 2003-tól pedig a BME professor emeritusa volt.

Tőke László kutatási területe az alkaloidkémia, a gyógyszerek és növényvédő szerek szintézise, a foszfororganikus vegyületek előállítása és reakciói, valamint a koronaéterek szintézise és alkalmazása ionszelektív elektródokban és enantioszelektív szintézisekben.

Tőke László 1966-ban a kémiai tudomány kandidátusa, 1974-ben pedig a kémiai tudomány doktora lett, 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1998-ban rendes tagjává választották.

Nevéhez fűződik az 1992-ben Szeghy Lajos társszerzőségével publikált Gyógyszerkémia I–II. egyetemi tankönyv.

Tőke László a tudományos közéletben is aktív szerepet töltött be, 1996 és 1999 között az MTA Kémiai Tudományok Osztályának elnökhelyettese, 2002-től 2008-ig pedig az MTA Szerves és Biomolekuláris Kémiai Tudományos Bizottságának elnöke volt.

Munkásságát 1975-ben az Állami Díj II. fokozatával ismerték el, amelyet Szántay Csabával és Szabó Lajossal megosztva kapott, 1998-ban Jedlik Ányos-díjban, 1990-ben pedig Zemplén Géza-fődíjban részesült, 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjét és a Magyar Gyógyszerkutatásért díjat vehette át.