eur:
413.48
usd:
396.47
bux:
78741.84
2024. december 22. vasárnap Zénó
Calakmul maja város az eddig ismert legnépesebb település volt.
Nyitókép: Wikipédia

Véletlenül bukkantak az elfeledett maja városra Mexikóban, de aligha tárják fel

A város egykor a Yucatán-félszigettől délre, Campeche dzsungellal borított vidékét uralhatta.

Egy akkora településre bukkantak, mint Skócia fővárosa, Edinburgh – írja a BBC. A 16,6 négyzetkilométernyi területen legalább 30-50 ezer ember élhetett valamikor a VII–VIII. században. Calakmul után ez lehetett a legnépesebb maja város, amit most teljesen véletlenül fedezett fel az amerikai Tulane Egyetem doktorandusza, Luka Auld-Thomas.

Egy mexikói környezetvédő szervezet munkatársai a dzsungel növényzetének állapotát akarták felmérni. Ehhez egy különleges eszközt, lézerradart, vagyis lidart használtak. Ez a magasból a földfelszínre sugárzott erős fénynyalábok visszaverődését méri, és ez alapján rajzolja ki a talaj formáját. A lézer áthatol a felszínt takaró növényzeten, így felfed mindent, amit a lombok elrejtenek.

Luke Auld-Thomas ezeket a felvételeket egy régész szemével vizsgálva rájött, hogy a talaj egyenetlenségei valójában épületek eltemetett romjai lehetnek. Mikor összeállt az egész, döbbenetes kép rajzolódott ki a kutató előtt. Egy hatalmas város, amelynek két jókora főtere volt, ahol nagy épületek álltak. Az egymástól két kilométernyire fekvő központokat házakkal telezsúfolt utcák kötötték össze. A hely egy igazi főváros jegyeit viselte magán. Volt itt piramistemplom, amelynek lépcsőin a vallási áldozataikat mutatták be, színház és egy sportpálya is, ahol a maják különleges labdajátékának meccseit rendezték.

Magasan, a pálya oldalfalaira egy-egy függőleges álló kőkarikát erősítettek. Ezen kellett keresztüllőni a kaucsukból készült, kemény labdát a másik csapat térfelére. Mivel a karikákon lévő lyukaknak az átmérője épp csak nagyobb volt a labdánál, ez igen nagy ügyességet kívánt a játékosoktól, akik 5-8 fős csapatokban küzdöttek egymás ellen.

A labdát csak a testtel, csípővel, vállal, combbal érinthették meg, és „lökhették” át a magasban lévő kőkarikán. A lábfej, kéz, fej nem érhetett hozzá. Mivel a labda igen kemény volt, no meg a játékosoknak sokszor vetődniük kellett utána, hogy a célba juttassák, illetve a levegőben tartsák, ezért bőrből készült védőfelszerelést, könyök- és térdvédőt, szarvasbőr csípővédőt is viseltek. A játékosokat ábrázoló szobrokon látható, hogy a fejükre óriási tolldíszeket, jaguárfejet tettek díszítés gyanánt.

A régészek egy közeli tengeröböl után, Valerianának nevezték el az egykori maja várost. Mivel a közvetlen közelében jókora víztározó nyomaira is bukkantak, úgy gondolják, hogy

a településen nagyon sok ember élhetett.

A kutatásban részt vevő Marcello Cantuno professzor szerint a maja város felfedezése több szempontból is fontos tudományos eredmény. Egyrészt azért, mert ezzel megdőlni látszik az az eddigi feltételezés, hogy a forró éghajlat már nem kedvezett az embereknek, és a trópusokon nem nagyon élt senki. A másik pedig az, hogy eddig azt hitték, a maják többnyire kis falvakban laktak és csupán néhány nagyobb városuk volt.

Nagy kérdés persze, hogy vajon mi okozta egy ilyen hatalmas város, mint Valeriana hanyatlását. Bár erre még nincs egyértelmű bizonyíték, a kutatók azt gyanítják, hogy az éghajlatváltozás lehetett a felelős. Az esők elmaradása, a több, egymást követő száraz és forró nyár drasztikusan csökkentette a termés mennyiségét, az élelmiszerhiány pedig arra sarkallta az itt élőket, hogy máshova költözzenek. A 800-as években meginduló folyamat öt évtizeddel később Valeriana teljes elnéptelenedéséhez vezetett. Aztán az emberek helyét idővel elfoglalta a dzsungel, és a házak romjaira lassan egyre vastagodó földréteg rakódott.

A régészek azonban még nem jártak a helyszínen, és a maja várost véletlenül felfedező Luke Auld-Thomas szerint nincs is esély arra, hogy Valerianát valaha is feltárják. A lidar technológia ugyanis elképesztően megsokszorozta a lelőhelyek számát. Hirtelen olyan sok lett az ígéretes kutatási terepből, hogy nincs az a pénz, ami elég lenne a múlt valamennyi emlékének feltárására. "Egyszer majd biztosan elmegyek Valerianába, hiszen alig tizenöt percnyi gyaloglásra van egy országúttól. De nem hiszem, hogy valaha is kutatási projekt lenne belőle" – mondta az elfeledett maja város felfedezője.

(A nyitókép illusztráció.)

Címlapról ajánljuk

Érdemes bátornak lenni és vállalni a vitákat első látásra megnyerhetetlen ügyekben is

Szokásos év végi nemzetközi Kormányinfó-sajtótájékoztatóját tartotta december 21-én a miniszterelnök a Karmelita kolostorban, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter társaságában. Értékelte a magyar uniós elnökséget és közölte, hogy 2025-re nagyszerű évet vár. Az újságírók kérdezték a földgázszállítási kihívásokról, a romániai választásokba való beavatkozás elkerülésének lehetőségéről, a hazai választási törvény esetleges további módosításáról, Magyar Péterről, az uniós pénzösszegek megszerzésének lehetőségéről, a közel-keleti helyzettel kapcsolatos erőfeszítéseiről, a budai Várban felújított Pénzügyminisztérium sorsáról, illetve a forint árfolyamáról is.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.12.22. vasárnap, 18:00
Prőhle Gergely
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet programigazgatója
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×