Egy friss tanulmány szerint óránként 30 millió tonna jeget veszít a grönlandi jégsapka a klímaváltozás következtében - írja a The Guardian. Ez 20 százalékkal több, mint azt a kutatók korábban gondolták.

A tudósok tartanak tőle, hogy ez a hatalmas mennyiségű édesvíz beömölve az Atlanti-óceánba, felboríthatja az óceán vízármlási rendszerét, aminek pedig súlyos következményei lennének az emberiségre nézve. Veszélyben van tehát az atlanti meridionális áramlás (angolul AMOC), amely vizet "keringeti" Amerika/Grönland és Afrika/Európa között, az Atlanti-óceánban, meleg vizet szállítva északra és hideget délre.Egyik fontos szakasza például a Golf-áramlat.

A grönlandi jégolvadást évtizedek óta figyelemmel kísérik, olyan, egyre fejlettebb technológiákkal, mint például a jégpáncél vastagságának és tömegének mérése, melyekkel kiszámítható az óceánba olvadó veszteség, ezáltal megállapítható a tengerszint emelkedése is.

Ezekkel viszont a visszahúzódás mértéke nem állapítható meg pontosan azokon a részeken, ahol a gleccserek már visszahúzódtak a tengerszint alá, a sziget szűk fjordjaiba. A mostani tanulmány részeként 1985 és 2022 között készült műholdfelvételeket elemeztek havi bontásban, ami jelentős mértékű zsugorodást jelzett, és körülbelül 1000 milliárd tonnás jégveszteséget.

Chad Greene, a NASA JPL űrközpont munkatársa, a kutatás vezetője úgy fogalmazott, hogy

a Grönlandnál észlelt változások döbbenetesen nagyok és mindenütt jelentkeznek, minden egyes gleccser visszahúzódott az elmúlt néhány évtizedben.

Elmondása szerint az Atlanti-óceán északi részébe ömlő rengeteg édesvíz egész biztosan gyengíteni fogja AMOC áramlásrendszerét, de ennek pontos mértékét még nem tudták meghatározni.

Ez az óceáni keringési rendszer jelenleg már az elmúlt 1600 évben mért leggyengébb időszakában van, ráadásul 2021-ben kutatók fordulópontra utaló jeleket fedeztek fel. Egy nemrégiben napvilágot látott tanulmány úgy véli, az áramlat összeomlása már 2025-ben bekövetkezhet, ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg. Sőt, a tudósok attól is tartanak, hogy a grönlandi jégsapka szintén annak a pontnak a közelében van, ami után az olvadás visszafordíthatatlan, ez pedig 1-2 méterrel is megemelheti a tengerszintet.

A Nature folyóiratban publikált kutatásban mesterséges intelligencia segítségével modellezték az elmúlt 38 év gleccserolvadását, ami kimutatta, hogy a jégpáncél 1985 óta 5000 négyzetkilométerrel, 1000 milliárd tonnával zsugorodott. Egy másik projekt friss adatai szerint 2003 óta a grönlandi jégtakaró 221 milliárd tonnát veszített tömegéből.

Az új kutatás ezt további 43 milliárd tonnával toldja meg, így kijön, hogy a veszteség nagyjából 30 millió tonna óránként.

A tudósok aggódnak, hogy bármilyen kis mennyiségű édesvíz elhozhatja a fordulópontot, ami az áramlás összeomlásához vezethet, felborítva a globális időjárást, ökoszisztémát és az élelmiszer-ellátást.

A grönlandi gleccserekből származó édesvíz azonban jelenleg nem szerepel az oceanográfiai modellekben. Márpedig a tengervíznél kevésbé sűrű édesvíz beáramlása lelassítja a sós víz lesüllyedését a sarki régióban, ami mozgásban tartaná az áramlást.

Tim Lenton, az Exeteri Egyetem professzora szerint az Atlanti-óceán északi részének további édesvízzel való felhígulása aggasztó, különösen a Labrador- és Irminger-tengerekben a szubpoláris övezetben alakuló mélytengeri folyamatok miatt. Ezek a régiók egyébként is hajlamosabbak az összeomlásra. Ez egyenértékű lenne az áramlat részleges összeomlásával, ami beláthatatlan következményekkel járna a Brit-szigetek, Nyugat-Európa, Észak-Amerika egyes részei, valamint a Száhel-övezet időjárására, és teljesen felborítaná Nyugat-Afrika szélrendszerét. A kutatók szerint az, hogy ez a korábban számításba nem vett édesvíz-forrás valóban drasztikus változást okoz-e, csupán attól függ, hogy milyen közel vagyunk a szubpoláris keringés felborulását előidéző állapothoz. A legújabb modellek szerint mindez közel van már a globális felmelegedés jelenlegi szintjén is.

Andrew Shepherd, a Northumbriai Egyetem professzora ugyanakkor azt mondta: bár a századfordulón változás következett be a gleccserek olvadásában,

megnyugtató látni, hogy a jég visszahúzódásának üteme azóta egyenletes, és még jóval az áramlat felborításához szükséges mérték alatt van.

A felfedezett extra jégveszteség a Föld energiafelhasználásának szempontjából is fontos, például abban a tekintetben, hogy mennyi további naphőt ejt csapdába a bolygó az emberiség okozta üvegházhatású gázok kibocsátása miatt. Chad Greene szerint 1000 milliárd tonna jég elolvasztásához rengeteg energia szükséges, tehát ha kiegyensúlyozott energiamodelleket szeretnénk alkotni a Földre vonatkozóan, akkor a grönlandi helyzetet mindenképpen figyelembe kell venni.

A kutatás során vizsgált gleccserek már a tengerszint alatt találhatók, így az eltűnt jég helyét tengervíz vette át és ez nem befolyásolta közvetlenül a tengerszintet. Greene azonban hozzátette: majdnem biztos, hogy ennek a folyamatnak közvetett hatása van a gleccserek olvadásának gyorsulására, ugyanis ezek a keskeny fjordok jelentik a gleccser mozgó jegének szák keresztmetszetét, vagyis az itteni jég eltűnése olyan hatással van, mintha valaki kihúzná a dugót a lefolyóból.

Chad Greene és kollégái egy 2022-es tanulmányban az Antarktisz jégtakarójának kiterjedését is vizsgálták. Megállapították, hogy a jégtáblák zsugorodása 1997 óta megduplázódott, körülbelül 12 000 milliárd tonnára, figyelembe véve a területi csökkenést és a táblák vékonyodását.