A perzselően forró, helyenként kétezer Celsius-fokos égitest a csillagából ráeső fény 80 százalékát visszaveri, és 260 fényévre található a Földtől.

Összehasonlításképpen: a Vénusz vastag felhőrétegével a napfény mintegy 75 százalékát veri vissza, a Föld pedig csak mintegy 30 százalékát.

Az LTT9779b exobolygó, amelyet a Cheops európai űrteleszkóppal vizsgáltak, körülbelül akkora, mint a Neptunusz, és a csillagászok szerint a legnagyobb tükör az eddig ismert univerzumban. A 2020-ban felfedezett LTT9779b mindössze 19 óra alatt kerüli meg hozzá nagyon közel eső csillagát, eddig tart egy év a bolygón. Az égitest fényvisszaverő felhői fémekből - például titánból - és szilikátból állnak, ami a homok és az üveg alapja.

A kutatókat nem csak a bolygó csillogása lepte meg. Az LTT9779b az úgynevezett Neptunusz-sivatagban található, amely egy olyan régió a csillagok közelében, ahol elvileg nem létezhetnének a Neptunuszhoz hasonló méretű bolygók. Ez a terület ugyanis nagyon erős sugárzást kap a csillagától, ezért az itt található bolygók nem képesek megtartani légkörüket, amely így elpárolog, és csak a kőzetmag marad vissza.

„Ez a bolygó nem létezhetne”

– mondta Vivien Parmentier, a franciaországi Cote d'Azur Obszervatórium kutatója, az Astronomy and Astrophysics című folyóiratban megjelent új tanulmány társszerzője.

A kutatók szerint az LTT9779b esetében

valószínűleg a fémfelhők akadályozták meg, hogy a bolygó légköre teljesen elpárologjon.

Az ESA szerint a bolygók többsége a csillagából érkező fény pusztán kis részét veri vissza: vagy azért, mert a légkörük sok fényt elnyel, vagy azért, mert sötét és érdes a felszínük. Kivételt képeznek a fagyott jégvilágok és a Vénuszhoz hasonló, fényvisszaverő felhőréteggel rendelkező bolygók.

A Cheops az ESA és Svájc közös missziója, amelyet a Berni Egyetem vezet a Genfi Egyetemmel együttműködésben. A teleszkóp exobolygókat tanulmányoz.