A Mainichi.jp portál szerint fellőtték a Nap sarkvidékeit kutató űreszközt; a Solar Orbiter űrszonda különlegessége egyrészt az, hogy igen közel lesz a Naphoz, másrészt pedig az, hogy egy ferde pályán fog keringeni, így rálátva „alulról és felülről” is az égitestre, vagyis megörökítheti a csillag poláris vidékeit is – emelte ki Molnár László csillagász az InfoRádiónak nyilatkozva.

Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának munkatársa hozzátette: a felderítő misszió várhatóan közvetlen képet adhat a csillag sarkpontjai felől érkező napszélről, ami eltérő módon áramlik, mint az egyenlítője mentén, és segíthet annak megértésében is, mi okozza a napfolt ciklusát.

A Solar Orbiter az első szonda, amely képes valódi rálátást biztosítani arra, hogy a Nap űridőjárást is meghatározó, spirálisan tekeredő mágneses tere hogyan változik a Nap felszínén. Az űridőjárás komoly hatással bír a földi áramellátásra, a műholdak, valamint a földi telepítésű technikai eszközök működésére.

A szonda, amely titánium hőpáncéljának és kalcium-foszfát burkolata révén ellenáll a 480 Celsius-foknak is, a Nap–Föld távolság negyedére, mintegy 42 millió kilométerre (a Nap átmérőjének harmincszorosára) fogja megközelíteni a csillagot.

A Solar Orbiter a Föld és a Vénusz gravitációs erejét fogja használni, hogy kilökje magát abból a – nagyjából azonos – síkból, amelyen a Naprendszer bolygói a központi csillaguk körül keringenek, és így elsőként pillanthassa meg „madártávlatból” a csillag sarkvidékeit.

A fellövés után három és fél évig csak a pálya alakításán fognak dolgozni. A misszió hét éve alatt, a Vénusz mellett többször is elhaladva minden keringésnél megdől kicsit a pálya, így éri el végül a körülbelül 25 fokos dőlésszöget, vagy ha tovább tud keringeni, még nagyobb szöget is.