A kagylózátonyok a folyótorkolatok környékén alakulnak ki a tengerben egymáshoz tapadó osztrigák millióiból.

Az ausztrál iszapi osztriga (Ostrea angasi) alkotta kagylózátonyok 99 százaléka eltűnt a brit gyarmatosítás óta, a hajdani 118 ilyen kagylózátonyból mára csak egyetlen maradt fenn, Tasmania partjainál. A sydneyi kövi osztrigából képződött zátonyoknak ennél valamivel kevésbé mostoha sors jutott, "csak" 90 százalékuk pusztult el, az egykori 60 telepből hat maradt fenn.

A kagylózátonyok pusztulása sokkal drámaibb, mint a híres Nagy-korallzátonyé vagy a tengeri moszaterdőké - mutat rá az NCA kutatása.

A zátonyok pusztulásának oka a túlhalászás, a romboló halászati módszerek alkalmazása, a vízminőség romlása és az invazív fajok megjelenése - állapította meg Ian McLoad, a tanulmány társszerzője, a James Cook Egyetem professzora.

"Míg a Nagy-korallzátony és a többi hasonló képződmény valóban veszélyben van, a legnagyobb pusztulás a kagylózátonyokat érte. Csak éppen a legtöbb még az előtt eltűnt, hogy megszülettünk, ezért az emberek nem is tudják, hogy elvesztettük őket" - írja a professzor.

A kutatás során gyűjtött adatokat felhasználják arra, hogy a kagylózátonyokat is a veszélyeztetett ökorendszerekről szóló ausztrál törvény hatálya alá helyeztessék.

A Nature Conservancy Australia több olyan projektet tervez vagy hajt már végre, amely az eltűnt kagylózátonyok helyreállítását célozza mindegyik ausztrál szövetségi államban. A 20 hektárosra tervezett dél-ausztráliai Windara-zátony lesz az Ausztráliában valaha is megvalósított legnagyobb kagylózátony-helyreállítási projekt.