Az ókori zsidók ősellenségeinek, a Dáviddal küzdő Góliát törzsének, a filiszteusoknak a temetőjében több mint százhatvan csontvázra leltek, mellettük fegyverekre, ékszerekre, illatszeres üvegekre, amelyeket a halottakkal együtt temettek el az i. e. 11. és az i. e. 8. század között, ezen a helyen.

A régészek már harminc éve folytatnak ásatásokat Askelonban és környékén, ahol a Bibliából ismert egykori filiszteusok egyik legfontosabb városa állt. A tudósok meglehetősen keveset tudnak eredetükről és szokásaikról, és remélik, hogy a frissen talált leletek révén legalábbis származásuk genetikai kérdései hamarosan megoldódnak.

Az ősi városfalakon kívül találták meg a temetőt, amely az eddig kiásottakon túl még további csontvázak ezreit rejtheti. A leletek alapján megállapíthatják a halállal kapcsolatos egykori szertartásaikat is. Ugyan elszórva már korábban is leltek cserepeket filiszteus sírokban, de a korábbi maradványok nem nyújtottak elég támpontot az archeológusoknak.

Az Askelonnál talált filiszteus temetőben gödröt ástak a halottaknak, és személyes tárgyakat is elhelyeztek velük, illetve olykor elhamvasztották és többkamrás sírokba helyezték vagy temették a földi maradványokat.

A filiszteus szokások eltérnek a korabeli kánaánita és zsidó hagyománytól, mert ők barlangsírokba helyezték halottaikat, majd a test felbomlása után összeszedték a csontokat. A filiszteusok ezzel szemben a temetés után nem bolygatták többé a holtesteket, és ezek alapján egészen másféle kulturális felfogásuk lehetett a halálról és a túlvilágról.

"A filiszteus temetkezésről írt eddigi tanulmányok 99 százalékát újra kell fogalmazni, vagy el kell felejteni, most hogy megtaláltuk az első teljes, csakis filiszteus temetőt"- nyilatkozta Larry Stager professzor a Harvard egyetem tudósa, az ásatások társigazgatója.

A szakemberek úgy vélik, hogy a filiszteusok nem valamely sémi népcsoport tagjai voltak, hanem az Égei-tengerről hajókon kerülhettek erre a vidékre, a mai Görögország vagy Törökország területéről indulhattak a korai vaskorban.

A temetőben talált nagy mennyiségű csontmaradvány várhatóan lehetővé teszi, hogy DNS-vizsgálatokkal pontosabban meghatározzák a háromezer éve élt filiszteusok eredetét, és kiderülhet pontosan merről jöttek, mely népcsoportokkal miféle rokonságban álltak.

Az ókori Askelon jelentős kikötőváros volt, amely a bronz és vaskorban nagyobbra nőhetett a szárazföld belsejében lévő településeknél, mert 10-12 ezer embert is el tudott tartani a tengeri kereskedelemből származó termékekből.

A filiszteus kori Askelon az i. e. 11. századtól virágzott addig, amíg II. Nabú-kudurri-uszur újbabiloni uralkodó le nem rombolta az i. e. 604-ben. Az eddigi ásatások feltárták az egykori város számos épületét, tárgyi kultúráját, és a temető révén hamarosan többet fognak tudni az egykor ott élt emberekről is.

A temető feltárását együtt jelentették be ünnepélyesen a jeruzsálemi Izrael Múzeum új kiállításával, amely az Askelonban eddig talált legérdekesebb leleteket mutatja be. A szakemberek az ősi városban huszonkét ásatási szintet különítettek el, amelyek hatezer év történelmét rejtik.

Az új bemutatón látható lesz többek közt egy 3800 éves városkapu, arany és ezüstékszerek, valamint egy római kori márványlap keresztes kori és a Fámimida Kalifátus idejéből származó vésetekkel.