A kutatók Tasmánia szigetétől délkeletre egy négy kilométer mély árokban megkövült korallokat kerestek, ehelyett soha nem látott lényekre bukkantak. Ausztrál vizekben ez volt az első olyan expedíció, amely ilyen mélységekbe hatolt.

Az lepett meg minket igazán, hogy mekkora fajgazdagság uralkodik ebben a mélységben - mondta Ron Thresher, a CSIRO ausztrál állami kutatóintézet munkatársa. - Egyáltalán nem tudtuk, mi vár ránk; lehetett volna élettelen iszap vagy éppenséggel lüktető élővilág.

Az ausztrál és amerikai biológusokból és mélytengerkutatókból álló csapat egy kisautó-nagyságú távirányítású robotot vezérelt az árokba. A gép fényképeket és videofelvételeket készített, utoljára szombaton merült le.

A fényképeken a biológusok nagy meglepetésükre háromezer méter mélységben több ezer harminc centiméteres pókot pillantottak meg, amelyek azonban közlésük alapján szárazföldi fajtársaikkal nem állnak rokonságban. Háromezerötszáz méteren hatalmas tengerirózsa-szőnyeg terült el. Látszott több millió lilapettyes növény is, amelyek szintén ismeretlenek a kutatók előtt.

Számos új faj mellett ötven centiméteres zsákállatokat is felfedeztek, amelyek halakat zsákmányoltak. A tengeri zsákállatok táplálékukat egyébként leginkább kiszűrik a tengervízből.

Thresher közlése szerint a kutatók azt remélték, hogy százezer évesnél idősebb korallkövületekre lelhetnek a mélyben. Azok alapján szerették volna tanulmányozni az éghajlat és az óceán változásait. Várakozásaikkal ellentétben azonban csak néhány, valószínűleg tízezer év körüli példányt találtak. "Igazán furcsán néznek ki" - mondta Thresher, aki szerint "odalenn különös kémiai folyamatok mehetnek végbe".