A svédországi Linköping egyetemi kórházában viszonylag kis csoporton (184 nő) végzett vizsgálat során azt állapították meg, hogy a nők gyakrabban halnak meg a szívműtétek után, mint a férfiak.

Noha ebből nem vonhatók le messzemenő következtetések, a szakemberek egyetértenek abban, hogy a problémát alaposabban körbe kell járni.

Augusztusban az amerikai kardiológiai társaság felülvizsgálta a kezelési irányelveit, és immár azt tanácsolja a tagjainak, hogy kétszer is gondolják meg, mielőtt egy olyan nőn hajtanak végre szívműtétet, akinél kicsi a szívroham valószínűsége.

Ha például egy nőnek elmeszesedtek az artériái, akkor az azonnali angioplasztika - a szűk artériaszakaszba egy felfújható ballonban végződő katétert vezetnek, és amikor a ballont felfújják, a nyomás kitágítja a szűkületet - helyett azt tanácsolják az orvosoknak, hogy várjanak, kialakulnak-e újabb, a közeledő infarktusra utaló tünetek.

Nehéz kibogozni

Noha a nők esélyei jobbak egy szívroham túlélésére, több skandináviai vizsgálatban is azt tapasztalták, hogy a szívbetegségek kezelését célzó invazív - a testbe behatoló - beavatkozások után a nőknél nagyobb a halálozási arány.

A linköpingi vizsgálatban a nőket két csoportra osztották, az egyiken elvégezték az invazív beavatkozásokat - például angioplasztikát vagy bypassműtétet -, míg a másik csoportba tartozóknál várták a további tüneteket.

Az első csoport tagjai közül egy év alatt nyolcan haltak meg, a másodikból csak egy nő hunyt el.

Az orvosok egyelőre nem biztosak abban, mi az oka, hogy a férfiak és a nők sokszor nagyon eltérően reagálnak a kezelésekre. Szerepet játszhat a nők kisebb szíve és artériái, ami miatt az orvosok a katéterrel sokkal könnyebben okozhatnak sérüléseket.

Korábbi megfigyelések szerint a nők érzékenyebbek a gyógyszerek mellékhatásaira, ráadásul az eltérő hormonháztartást is figyelembe kell venni. Emellett a nők körülbelül tíz évvel idősebbek, amikor a szívbetegségek jelentkeznek náluk, így az idősebb korban fellépő más betegségek is árnyalják a képet.