"Próbáltam végig magamra figyelni, ezért szándékosan nem is nézelődtem az elején, illetve végig, hanem csak lehajtottam a fejem és a csempéket néztem, hogy minél jobban arra összpontosítsak, amit érzek és kiadjam magamból a maximumot. Nem azt néztem, hogy hányadiknak jövök be, az mondhatni, mellékes volt végig" - elevenítette fel pénteki úszását a vegyes zónában.

Hozzátette, úgy akart célba érni, hogy érezze, mindent, ami benne volt ebben az úszásban, ki tudta hozni belőle.

"Az utolsó ötvenen azért figyeltem, hogy nagy csatában vagyunk az ezüstért. Erre számítottam is egyébként. Gondoltam, hogy a brit lány lesz nagyon erős, hogy vele leszek nagy csatában. Ez így is lett. Két tizeddel lemaradtam az ezüstéremről, de egyáltalán nem bánkódom emiatt. Mondtam is Jazmin Carlinnek, örülök, hogy vele állhatok a dobogón" - folytatta, de ennél a mondatnál elsírta magát, s azután másodpercekig örömkönnyeivel küszködött, alig tudott megszólalni.

Arra a kérdésre, hogy ilyenkor mi az, ami végigfut az emberen és sírásra készteti, úgy válaszolt: "hát az, hogy amiért jöttem, azt megszereztem, és ez a legnagyobb dolog, ami egy sportolóval megtörténhet".

Kicsit összeszedve magát elmondta még, hogy tele önbizalommal úszott.

"Előtte is és végig magabiztos voltam. Bíztam abban, hogy lesz erőm az utolsó méterekig, hogy bátran kiadhatom már a második száztól kezdve azt az erőt, amit érzek magamban, mert végig fogom bírni. És így is lett".

Hozzátette, meg tudta csinálni, amit akart, a hajrával együtt.

"Az utolsó hatvan méteren növeltem a frekvenciát, ahogy Wirth Balázs, az edzőm mondaná, beletettem minden tempóba minden erőmet, és harmadik lettem."