Hol tart a felkészülésben?

Most már a vége felé járok. Ez éppen az az időszak, ami a legtöbb energiát igényli. Most van a legtöbb szenvedés. Fizikálisan is nagyon megterhelő ez a periódus. Saját magam intézek mindent, ilyenkor aktívan részt kell venni az engedélyek bonyolításától kezdve a hajós csapat összetételéig sok mindenben. Meglehetősen komplexen kell nézni ezeket a dolgokat. Ilyen szempontból ez a lehető legintenzívebb szakasz, már nagyon kevés idő van vissza az úszásig, amikor majd élesben is meg tudom mutatni, hogy mi az, amire ennyi időn keresztül készültem.

A Stillwater 8 sorozat ötödik állomása következik önnek, ugye?

Így van, és ez az egész sorozatnak a leghosszabb állomása. A távolság légvonalban is 52 kilométert jelent, de különböző körülmények miatt soha nem lehet légvonalban leúszni egy ilyen távot. Annak megfelelően alakítottuk a felkészülésemet, hogy 55-60 kilométer megtételére lehet szükség. Erre készítettem fel a szervezetemet. Viszonylag hűvösebb környezetben fogok úszni, mert hiába lesz akkor már nyár, ekkora vízfelület esetében sokkal később kezdődik meg a felmelegedés. Az időablakomat július 19. és 24. közé foglaltuk le. Az Ontario-tó méreténél fogva nekem azzal kell számolnom, hogy nagyjából 16-18 Celsius-fokos vízben kell úsznom. A saját elvárásaim szerint úgy kalkulálok, hogy 17-19 óra alatt lehet teljesíteni ezt a távot.

A július 19-24. mint időablak azt jelenti, hogy ekkor kell valamikor megtörténnie a 17-19 órás úszásnak?

Így van. Július 19-én éjfélkor nyílik meg az időablakom, és gyakorlatilag a következő néhány nap során kell kiválasztani azt a napot, amikor a csapat egyöntetű álláspontja szerint a legnagyobb esély lesz arra, hogy a képességeimet kihasználva át tudjak érni Torontóba.

Melyek lehetnek a legfőbb nehezítő körülmények?

Egyrészt a széljárás iránya, illetve a szélsebesség erőssége mindig befolyásolja a vízfelületet. Azt tudni kell, hogy az Ontario-tónál nagyon sok áramlattal kell számolni, és maga az, hogy a tónak a mérete lényegesen nagyobb, mint amire mi esetleg először gondolnánk, hiszen a Balaton jó néhányszor beleférne, ebből adódóan az Ontario-tó vízmennyisége is jóval komolyabb. Ilyen formában majdhogynem úgy viselkedik egy picit lengébb szélmozgásnál, mint akár egy tenger. Ez azt jelenti, hogy itt már a hullámok is nagyon jelentős befolyásoló tényezők. Éppen ezen nehézségek miatt ezen az átúszáson egyszerre három célterületet jelöltek ki, tehát ebből a háromból kell az egyiket megérinteni és ott a szárazföldre jutni.

A 17-19 órát azt ne úgy képzeljük el, hogy egyfolytában csak úszni fog, hiszen közben például táplálkoznia is kell, nem?

Való igaz, de én ezt a 17-19 órát végig a vízben töltöm majd, közben nem lehet semmilyen fizikai kontaktusom az engem kísérő hajóval, illetve a kisegítő csapattal. A folyadékbevitelt és az energiapótlást rendszerint egy speciális bot segítségével oldjuk meg. Valószínűleg az úszásomban lesz éjszakai periódus is, amikor a frissítés is sokkal komplexebb. Ezt azért nem úgy kell elképzelni, mint amikor egy futó megáll, és iszik vagy eszik valamit. A vízben ez nem megoldható, ráadásul közben folyamatosan taposnom is kell. Ilyenkor maga a fizikai aktivitás valamilyen formában ugyanúgy megvan, mert felszínen kell maradni.

Július 19-e és 24-e között gondolom nem csak ön vállalkozik az Ontario-tó átúszására, hanem még jó néhányan a világ különböző részeiről, ugye?

Mivel ez egy rendkívül nehéz úszás, még csak nagyon keveseknek sikerült eddig a teljesítése, de viszonylag sokan jelentkeznek. Az Ontario-tó nagyjából június végétől szeptember elejéig úszható, és ebben az időszakban már minden egyes időablak foglalt idén.

Egyébként éjszaka könnyebb úszni, mint nappal?

Ennek inkább mentális jelentősége van. Ez egy akkora távolság, hogy a start helyszínéről nem látja az ember a célt, sőt úszás közben sem látja nagyon sokáig. Ilyenkor csak megyünk bele a nagyvilágba. Aki már vállalkozott ilyen vagy hasonló teljesítményre, pontosan tudja, hogy 5-6 óra elteltével a szervezet már elkezdi érezni az aktivitás visszajelzéseit. Elkezdünk fáradni, érezzük a vállunkon a megterhelés hatásait, és hasonlók. Ilyen szempontból nagyon fontos, hogy rendben legyen a mentalitás, a koncentráció. Ha az ember előre néz a vízben, akkor már érzi a szervezetére nehezedő terhet, ugyanakkor viszonylag sokáig nem lát semmit maga előtt, csak a vizet. Én úgy tervezem, hogy az esti órákban indulok, és így sok ideig úszom majd sötétben, amikor rosszabbak a látási viszonyok, de legalább kiesik majd az, amiről most beszéltem. Mire megvirrad, addigra remélhetőleg már annyira közel leszek a torontói toronyhoz, hogy ez megadja azt a mentális löketet, ami ahhoz kell, hogy könnyebben tudjak előrehaladni.

Augusztus 4-én pedig Bostonban tervez egy maratoni úszást. Miért kötötte össze ezt a két úszást?

Ez egy korábbi elmaradásom. Ugyanis 2024-ben, amikor a Triple Crown kihívás utolsó állomásaként körbeúsztam a Manhattan-szigetet, akkor úgy terveztem, hogy ezt a bostoni úszást is beiktatom a programomba felvezetőnek. Akkor azonban a rossz időjárási körülmények miatt sajnos törölték az úszást. Most jött el az ideje, hogy pótoljam, mivel közel leszek. Torontóból átmegyek majd Bostonba, hogy egy újabb célomat teljesíthessem. Ez volt a világ legelső hivatalos úszóversenye ultramaratonisták számára, ami a mai világban elfogadott keretek között működik. Az első dokumentált Boston Light úszást 1907-ben tartották, amikor még nem is létezett medence. Azóta mindig ugyanazon az útvonalon zajlik ez a verseny. Magyarországot egy nagy úszónemzetként tartják számon, mégsem volt még magyar résztvevője a bostoni versenynek. Bízom benne, hogy idén Magyarországgal bővül a teljesítők sora, és a magyar zászló is odakerül ennek a történelmi sporteseménynek a neve alá.

Az Ontario-tó és a sikeres teljesítés után Boston egyfajta örömúszás lehet?

Nagyon bízom benne, hogy igen. Azért én már nagyon régóta nem úsztam ilyen hosszú távot. Úgy érzem, ez a nagyjából 17-19 óra nagyon megterhelő lesz. Körülbelül 15 évvel ezelőtt úsztam ekkora távot, de jóval melegebb környezetben, tehát akkor a szervezetem nem volt kitéve annyi befolyásoló tényezőnek, mint ami most vár rám Kanadában. Ezzel együtt úgy érzem, hogy megfelelően felkészültem, és rendelkezem a szükséges tapasztalatokkal ahhoz, hogy a bostoni úszás is sikerrel végződjön számomra. Vagyis nem az a cél, hogy valahogyan beérjek, hanem jól akarom végrehajtani ezt a kihívást is.

Mi az, amit még mindenképpen el kell végeznie a következő hetekben, ami még ön előtt áll és nagyon fontos?

Még hátravan az utolsó intenzív periódus, ami nagyjából egy hónapig tart. Arra kell nagyon odafigyelnem, hogy elkerüljenek a sérülések, betegségek a következő hetekben. Utána már gyakorlatilag folyamatosan esnek majd vissza a napi penzumok, és egyre inkább a frissítésről fognak szólni a napjaim. Úgyhogy számomra éppen most jön a legkényesebb és egyben a legintenzívebb időszak is, ami egy kívülálló számára nem túl látványos, hiszen folyamatosan csak a medencében rójuk a köröket.