A kiemelés alapján már a sorsolás előtt ismert volt, hogy a magyar válogatott az ukránokat, a svédeket és a bosnyákokat elkerüli, így a szlovén, dán, norvég, ír négyesből kap ellenfelet. A közvélemény elsősorban a szlovénokat, másodsorban a dánokat szerette volna vetélytársnak, de esetükben is szinte mindenki egyetértett abban, hogy a papírforma alapján nem a magyar csapat lenne a párharc esélyese.

A sorsolás menete során először a szlovén, majd a dán esett ki a lehetséges ellenfelek sorából, majd amikor a harmadik párnál Rocheteau a bosnyákok mellé kihúzta az íreket, kiderült: nekünk a norvégok jutottak. Már csak az volt a kérdés, hogy az első mérkőzésen ki lesz a pályaválasztó.

Ez utóbbi nem lényegtelen szempont, Bernd Storck szövetségi kapitánnyal az élen szinte minden megszólaló érdekelt hangsúlyozta, hogy fontos lenne a visszavágót itthon játszani. (Remélhetően telt ház előtt. Arra jó esély van, hogy sikerül értékesíteni november 15-re minden jegyet a Groupama Arénába, ellenben még mindig nem döntött az UEFA a románok elleni szurkolói rendbontásról, elméletileg lehet zárt kapus is a következő hazai találkozónk.)

A norvégok ellen rossz a magyar válogatott "modern kori" mérlege. 1981-ben győztünk ellenük legutóbb, megjegyzendő, az a siker egy nagy tornán való részvételünket jelentette. Azóta kilenc mérkőzést játszottunk, öt döntetlennel és négy vereséggel. Oslóban a legutóbbi két alkalommal súlyos vereséget szenvedtünk, 1996-ban 3-0-ra, 2007-ben 4-0-ra kaptunk ki. (Kevéssé vigasztaló, hogy 19 éve a 83. percben még 0-0-ra álltunk, utána következett Kjetil Rekdal triplája. Megjegyzendő, hogy ellenben a "visszavágó" budapesti 1-1-e nagyon jól jött a csoport második helyéhez, amely pótselejtezőre jogosította Csank János válogatottját.)

A két válogatott a pótselejtezők időpontjához képest szinte pontosan három évvel ezelőtt Budapesten, barátságos mérkőzésen mérkőzött meg egymással legutóbb. A norvégok nagyon simán, 2-0-ra nyertek, Király Gábor, Juhász Roland, Kádár Tamás, Dzsudzsák Balázs, Elek Ákos, Guzmics Richárd és Németh Krisztián játszott a mostani kerettagok közül azon a találkozón. A vereség nagy csalódást okozott, hiszen előtte a csapat az Egervári-korszak egyik legnagyobb sikerét elérve 3-1-re megverte a Puskás Ferenc Stadionban a törököket.

Akkor sem az egyéniségekre alapozott a norvég szövetségi kapitány (a legendás Egil "Drillo" Olsen), s most az utóda, Per Mathias Högmo sem azt teszi. Nincsenek olyan kiemelkedő képességű játékosaik, mint egy generációval korábban Ole Gunnar Solskjær, Henning Berg, Ronny Johnsen, Tore André Flo, John Arne Riise vagy John Carew volt.

Ugyanakkor az október közepén játszott két utolsó selejtezőre összehívott keret tagjai közül hatan futballoznak német klubban, sőt, az első számú kapus, Rune Jarstein, valamint a csapatkapitány Per Ciljan Skeljbred Dárdai Pál futballistája a Herthában. (Mindketten alapemberek, a középpályás a Kicker osztályzatai alapján a harmadik a klubrangsorban, a kapus hétfőn kerül majd fel a listára, s várhatóan minden berlini klubtársát megelőzi majd.)

Ugyancsak német klub tagja Örjan Nyland (Ingolstadt), Even Hofland (Nürnberg), Håvard Nordtveit (Mönchengladbach) és a fiatalabbik Berisha fivér, Veton (Greurther Fürth). Bátyja, Valon a Red Bull Salzburg játékosa, Löw Zsolt és Gulácsi Péter, az osztrák bajnoki címvédő két korábbi alkalmazottjának jó ismerőse.

Talán kevesebb norvég játszik a korábbiakhoz képest az angol elitben, ám egyikük a ghánai születésű Alexander Tettey (Norwich City), aki a selejtezők norvég házi gólkirálya lett, 3 találattal. Zágrábban és Rómában, a legveszélyesebb két rivális pályáján is betalált a kapuba. Rajta kívül a gambiai apától származó Joshua King, a Manchester United nevelése játszik még Angliában, a Bournemouth csatára.

A többiek Svédországban, Görögországban, Skóciában vagy éppen Oroszországban légiósok, a hazai kontingens jelentősebb része a Rosenborg BK-t, kisebb hányada a Moldét vagy az Odds BK-t erősíti.

A norvégok a selejtezők során csak az olaszoktól kaptak otthon gólt, ellenben minden idegenbeli mérkőzésükön szereztek. Utolsó, római meccsük előtt esélyük volt a továbbjutásra - ehhez az kellett volna, hogy a horvátok ne nyerjenek Máltán, vagy ők győzzenek Rómában.

Õsszel, a legutóbbi négy mérkőzésükön jól szerepeltek (három, kapott gól nélküli mérkőzést követően kaptak ki az Örök Városban), de 2015 első felében nem produkáltak hasonlóan fényesen. Zágrábban kikaptak 5-1-re, az azeriek ellen selejtezőn, a svédek ellen barátságos mérkőzésen 0-0-ra játszottak Oslóban.

Érdemes tudni, hogy - a barátságos mérkőzéseket is figyelembe véve - a 2012-es, budapesti mérkőzés óta a norvég válogatott 17 találkozót vívott otthon. Ezek közül mindössze ötöt nyert meg, időrendi sorrendben Macedónia, Ciprus, Bulgária, Horvátország és Málta válogatottját győzte le. Kikapott ellenben az ukrán, az albán, a svájci, a skót, a lengyel, az olasz és az észt csapattól is. Viszont 2015-ben nem kapott még gólt hazai mérkőzésen.