Azt mindenki tudja, hogy Varga Dániel csapatkapitány kezéből a Barcelonába utazást megelőző napon szedték ki a kézműtétnél alkalmazott drótdarabokat. Először arról volt szó, hogy Dani az első három meccsen nem is játszik, de "természetesen" kezdettől vízben volt, s nem is akárhogy vízilabdázott - írja a vlv.hu. Panaszt nem hallottunk tőle, de fél szemmel láttuk, hogy az ujjával még a buszút közben is mozgásgyakorlatokat végez, s nyilvánvalóan rendkívüli erőfeszítéseket kellett tennie annak érdekében, hogy eleget tegyen a saját maga által meghatározott elvárásnak.

Teltek-múltak a napok, jöttek a fontosabb meccsek, s bár mindegyik után volt egy nap pihenő, csapatunkban egyre több embernek lett kisebb nagyobb sérülése.

Nagyon diszkréten utaltunk erre a döntőt megelőző este edzéséről készített tudósításunkban: "A fiúk többségének már fáj valamije, de egyöntetű vélemény szerint ezeket a fájdalmakat holnap este észre sem fogják venni." (Ha valaki szóvá tenné, hogy a sérülésekről miért nem adtunk részletes tájékoztatást, vegye figyelembe, hogy Montenegró csapatában két játékos, Misics és Drasko Brguljan érti is, amit a vlv ír, de a többiek is rendszeres olvasóink...)

Hangos káromkodás

A Nemzeti Sport konkrétabban fogalmazott, de kollégánk is nagyon finom volt, amikor megemlítette, hogy Szivós Márton a könyökét fájlalta, de mind ő, mind a csapatorvos azt mondta, hogy a másnapi döntőre rendben lesz. Nem hazudott sem ő, sem én, csak legfeljebb elhallgattuk kicsit, hogy Marci a hátránygyakorlás közben sérült rá az egyik meccsen szerzett könyöksérülésére, nem tudta folytatni az edzést és hangos káromkodás közepette, elkeseredetten szállt ki a medencéből. Könyökét végig fogva ment oda Tóni bácsihoz, s egy jéggel teli vödörbe helyezte fájós felkarját. Az edzés folytatódott, de fél szemmel mindenki Marcit figyelte, s bizony eléggé megfagyott a levegő. Aztán, mire véget ért az edzés, Marci csak legyintett és nevetve mondta, hogy egy meccset bőven kibír, még fájni sem fog az adrenalin miatt.

Balsors

Igen ám, de ekkor már majdnem egy hete nem tudott rendesen fogni a bal(!) kezével Madaras Norbert. Egy korábbi nagyon kellemetlen sérülése újult ki az egyik meccsen, s attól kezdve csak a nyilvánosság (értsd: edzés, amelyen más csapatok játékosai, vezetői láthatták a mieinket) előtt nem volt bekötve az ujja, illetve nem fogott jégtömlőt a hüvelykujjához szorítva. (Amikor a döntő másnapján hazautazott a csapat, a repülőn Norbi képtelen volt a bal kezével elcsavarni a levegőbefújó szabályozóját, olyan fájdalmat okozott neki ujjának megmozdítása...)

Persze erre is mondhatjuk, hogy az adrenalin semlegesíti a fájdalmat arra a négyszer nyolc percre. Meg amúgy is van még egy balkezes, nem is akárki, hanem a világ élmezőnyébe ezen a vb-n berobbant Vámos Márton.

Baleset

Igen ám, csakhogy Vámos bal(!) könyöke a Montenegró elleni döntőben megrándult, sérülten játszotta végig a vb-finálét.

Miként Hárai Balázs is, aki a kemény montenegrói védők a második negyed elején úgy vettek kezelésbe, hogy elrepedt a bordája, így küzdött tovább, majd ugrott a vízbe a partról, amikor lefújták a meccset és éppen Bedő volt bent. (Jellemző a többiek részvétlenségére, hogy az este során igyekeztek a legmesszebb menőkig kiélvezni azt a helyzetet, hogy Pufi számára a kínok kínját jelenti, ha röhögnie kell. Márpedig ugye egy vb-arany után nehezen várható el a gyászos hangulat...)

Tehát két balkezes és az egyik center küzdött folyamatosan a néha elviselhetetlen fájdalommal. Na jó, nem véletlen, hogy egyszerre heten vannak a vízben.

Igen ám, csakhogy Varga Dumi lábát az ujjainál ekkorra már rendkívül látványos véraláfutás díszítette, amit ugye általában nem szúnyogcsípéstől kap az ember.

Igazi dráma!

És még csak most jön az igazi dráma! A döntőt megelőző este, a vacsoránál néhányan betermeltek (valószínűleg) ugyanabból a tengeri valamicsodából. Reggelre mindhármójuknak hasmenésük volt. Bátorinak enyhébb lefolyású, ám Decker Ádám még hányt is, Nagy Viktornak pedig hétszer-nyolcszor kellett visszamennie a mellékhelyiségbe (emlékeztetőül: estére a világ legjobb kapusa lett).

Hangsúlyozom: mindez az este 22.15-kor kezdődő világbajnoki döntő reggelén történt!

Tóni bácsi (dr. Gábor Antal csapatorvos) minden tudását és eszköztárát bevetette, hogy "járóképes" állapotba hozza az érintetteket, akikre ugye este a szelídségéről híres montenegrói alakulat várt. (Ami egyébként Nagy Viktort illeti, ő már korábban, egy edzésen összeszedett egy kellemetlen ujjsérülést...)

És ezen előzmények után zajlott le a 2013-as világbajnokság döntője, amelyen Magyarország fantasztikus játékkal megszerezte a győzelmet.

Az elmondottakat senki nem propagálta-propagálja. Mégis úgy gondolom, mindenkinek tudnia kell, hogy milyen körülmények között született meg ez a szédületes vb-siker - írja a cikk szerzője, a csapat fotósa.

Természetesen ha "csak" ezüstérem lógna a fiúk nyakában, akkor mindez nem lett volna megosztható az olvasókkal, hiszen az egyenlő lett volna a mentségkereséssel, a magyarázkodással. Így azonban, hogy megnyertük a vb-t, fontos, hogy mindenki tudja, nem akárhogy, hanem ÍGY nyertük meg!

Mert ugye, sírni csak a győztesnek szabad...