A futballtörténelem egyik legemlékezetesebb mérkőzése az 1986-os, Argentína-Anglia világbajnoki mérkőzés. Diego Armando Maradona, a korszak és a mexikói torna kiemelkedően legjobb játékosa két emlékezetes gólt szerzett. Az egyiket kézzel ütötte (erről mondta a meccs után: Isten keze szerezte a gólt), a másikat fantasztikus szólója után lőtte. A saját térfelén kapta meg a labdát, átvette, aztán túljutott Beardsleyn, Reiden, Butcheren, Fenwicken, elvitte a labdát a kivetődő Shilton kapuson, majd Stevensszel mit sem törődve a kapuba lőtt.

Bő két hónapja a Getafe elleni kupamérkőzésen Maradona szólógólját másolta le, halomra döntve a védőit. Akkor különböző televíziós csatornák kikockázták, sőt egymás mellé másolták a két találatot - mi tagadás, valóban rendkívüli volt a hasonlóság.

Messi maga is nagyon büszke volt erre a találatra, azt nyilatkozta később, élete, pályafutása eddigi legszebb gólja volt a szólója után elért. E találat után Messidonának nevezte (csúfolta?) a spanyol sajtó egy része - alighanem most még inkább így lesz. Az Espanyol elleni, szombati bajnoki 43. percében a feje mellett tartott kézfejével ütötte a hálóba a jobbról beívelt labdát.

Ahogy Maradona is tette 1986-ban. Azzal a góllal akkor az angolok kiestek a világbajnokságról, az argentinok léptek egyet előre, s végül aranyérmet nyertek.

A sors nem szolgáltatott igazságot. Most, Messi esetében, talán igen. A találkozó hajrájában 18 másodperc alatt minden megfordult.

Miután Ruud van Nistelrooy 1-2-nél, Zaragozában megszerezte a második gólját, a Messi második találata után 2-1-re vezető Barcelona ellen Tamudo révén az Espanyol kiegyenlített. Mindkét találkozó döntetlennel ért véget.

Ám ameddig a Barça játékosai és hívei a döntetlent vereségnek tekintették, a madridi szurkolók éppen úgy ünnepeltek a meccs után egy órával már a híres Cibeles téren, mint csapatuk játékosai a Romareda gyepén. Nagy különbség tud lenni egy pontok között. A Madrid most már tényleg nagyon közel került a bajnoki címhez.