Az Örkény Színház nagy kockázatot vállal ezzel az előadással, hiszen teljesen kortárs a szövegkönyv, a dalok, a dalszövegek, tehát ez egy teljesen a nulláról fejlesztett projekt – mondta Fábián Péter rendező. Hozzátette: egyedül Aesopus meséi voltak meg mint ősi kiindulási pontok, amúgy mindent a nulláról fejlesztettek.

A rendezőnek nagyon megtetszett Aesopus meséiben a ma már olykor megmosolyogtató tanító jelleg, ami árad belőlük. "Ezek a tanmesék mindig valamilyen erkölcsi tanítást próbálnak megfogalmazni, amelyeknek a mélyén sokszor ősi bölcsességek rejlenek, de annyira egyszerűen és plakátszerűen vannak megfogalmazva, hogy közben nagyon könnyen a fonákjukra fordíthatóak" – mondta Fábián Péter, aki a mesék újragondolásában látta meg a humorforrást.

A több ezer éves mesékre annyiféle értelmezés és réteg rárakódott, minden egyes kor rajta hagyta a maga erkölcsét és gondolatiságát, így egy nagyon izgalmas kutatást, elmélyülést is adott alkotói folyamat a rendező szerint.

A műfajt – zenés fabularevü – az alkotók találták ki. A konferanszié maga Aesopus, a púpos frígiai rabszolga, aki leginkább stand-upra emlékeztető elemekkel konferálja fel a meséket, miközben a saját életéről is beszél, aztán mindig felmegy egy revüfüggöny, és a függöny mögött lezajlik egy prózai jelenet, egy musicalre emlékeztető szám, vagy éppen egy operaparódia, olykor pedig egy cirkuszi mutatvány, vagy egy táncbetét – sorolta a rendező.

Mint mondta: a varieté és a revü műfajában evez az előadás, ami megenged egyfajta eklektikus jelleget, műfaji sokszínűséget a zene és a szöveg szempontjából is, az egészet pedig Aesopus karaktere tartja össze.

Az előadásban rengeteg zene és ének hallható, ezért fontos volt, hogy jó hangú színészek kapják a szerepeket. "Sokan énekelnek sokféle dalt, ez lesz talán az egyik legnagyobb truváj a produkcióban" – tette hozzá Fábián Péter.