Moldvában a magyar nyelv írásos használatának kevés előzménye van: ezek jellemzően a román írásrendszer használatával készített magyar nyelvű szövegek - imák, magánlevelek. Az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetében végzett kutatás résztvevői azokat az új írásbeli gyakorlatokat vizsgálták, amelyek a moldvai magyar nyelv felélesztésére irányuló program keretében jönnek létre - írja az ELTE.hu.

A kihalófélben levő vagy kihalt nyelvek felélesztése során a múltban beszélt nyelv újrateremtésére történik kísérlet. Ennek meghatározó eszköze a nyelv újratanítása és újratanulása, elsősorban az írásbeliség felhasználásával.

Mivel az ilyen nyelvek főleg beszélt nyelvek, az írásbeliségnek rendszerint nincsen olyan hagyománya, amire a nyelvi aktivizmus támaszkodhat.

A Moldvában újonnan kialakuló írásbeliséggel foglalkozik Bodó Csanád egyetemi docens (ELTE), valamint Fazakas Noémi, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanszékvezetője a szociolingvisztika vezető nemzetközi folyóiratában, a Journal of Sociolinguistics-ben megjelent tanulmányában.

Antropológiai nyelvészeti kutatásukban a 2000 óta működő Moldvai Csángómagyar Oktatási Programba bevont településeket járták be, a program jelenleg 29 helyszínen szervez meg közel 2000 gyerek számára magyar nyelvi foglalkozásokat, iskolán kívül és belül. A kutatók fő kérdése az volt, hogy az új írásbeliség hogyan felel meg az oktatási programmal szemben megfogalmazódó két elvárásnak: hogy a gyerekek megtanuljanak magyarul, és akár magyar nyelvű középiskolát vagy egyetemet végezzenek, amire Moldvában ma nincs lehetőség, illetve hogy az archaikusnak és ezáltal kiemelkedően értékesnek gondolt csángó nyelvjárás megőrződjék a helyi közösségekben.

„Kétféle szöveget vizsgáltunk, egyrészt a moldvai gyerekek írásaiból egy válogatást, másrészt azokat a leveleket, amelyeket a magyartanulásukat támogató fogadott keresztszülőknek írtak. Azt néztük meg, miként igyekeznek megfelelni a nyelvtudást és a hitelességet egyszerre elváró olvasónak” – mutatja be a kutatást Fazakas Noémi.

A kutatók a szövegek megszületését és alakulását tanulmányozva kimutatták, hogy az új írásbeliség új „nyelvet” eredményez, egy olyan csángó nyelvjárást, amely abban különbözik az idősebbek beszélt nyelvétől, hogy kevesebb román kölcsönelemet és arányaiban több helyi („csángós”) nyelvi jellemzőt tartalmaz.

Bodó Csanád, a kutatócsoport vezetője rámutatott arra, hogy a hitelesség megteremtésének kísérlete minden nyelv felélesztésének központi eleme. Ha az így megszülető szövegeket az érintettek autentikusnak látják, a programot is sikeresnek fogják tartani.