Röhrig Géza, a film főszereplője az MTI-nek elmondta, hogy a jövő héttől két New York-i és két Los Angeles-i moziban kezdik el vetíteni, január közepétől azonban az artmozihálózat mind az ötven államban bemutatja a filmet.

Megnyitó beszédében Szemerkényi Réka nagykövet egyebek között utalt arra, hogy a magyar kormány több alkalommal is elismerte Magyarország holokausztban viselt felelősségét, elindult történelmünk e sötét korszakával való őszinte szembenézés, és a kormány elkötelezett ennek a fontos folyamatnak a további támogatására. Az eddigi fesztiválokon és zártkörű vetítéseken úgy tűnt, hogy jól "veszik" és értékelik a filmet, de az amerikai nagyközönség még nem láthatta - tette hozzá.

"Szerintem ezt a filmet megérti bárki, és éppen ez az ereje. Nem egyfajta emberhez szól, és az eddigi visszajelzések szerint - és ezt reméljük legalábbis - el tud érni mindenkihez" - nyilatkozott az MTI-nek Nemes Jeles László, a film rendezője.

Az volt a céljuk, hogy minden ember számára érthetővé tegyék a történteket, nem azt akarták, hogy a zsidókhoz szóljon - mondta a rendező. "Épp ellenkezőleg, olyanokhoz kívántam szólni, akiknek nincs érzelmi kötődésük a holokauszt emberi sorsaihoz" - tette hozzá.

Nemes Jeles László kitért arra is, hogy a film csaknem teljes egészében a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásából készült.

A Saul fiát szerdán Washingtonban az Egyesült Államok Haditengerészete Örökségközpontjában, a magyar nagykövetség és a Sony Pictures Classic szervezésében mutatták be nagy sikerrel. Az esemény védnöke Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke és a Lantos Alapítvány volt. A közönség a vetítés után kérdéseket tehetett fel a film angolul kiválóan beszélő rendezőjének és főszereplőjének.

A Lantos Alapítvány nevében Tomicah Tillemann (a néhai Tom Lantos amerikai képviselő unokája) időtlennek nevezte a film által felvetett témákat, amelyek - mondta - sajnálatos módon ma is velünk élnek, és túlságosan gyakran hatozzák meg a politikai élet egyes szegmenseit Magyarországon és az Egyesült Államokban. Szavai szerint mindenki felelőssége, hogy ezek a témák oda kerüljenek, ahová valók: a történelemkönyvbe.