"Csodáltam mint sokoldalú művészt, nagyszerű karmestert és széles érdeklődésű, finom embert" - írja közleményében Dominique Meyer, a Bécsi Állami Operaház igazgatója. "Bár a nyolcvanas években igazgatóként éles kritikákat is kapott, számos eredménye és újítása máig érvényes" - fogalmaz.

Meyer kiemeli azt is, mennyire inspiráló volt számára a Maazellel való rendszeres közös munka abban az időben, amikor ő maga intendánsként és művészeti vezetőként a párizsi Théatre des Champs-Élysées-t irányította.

A milánói Scala is közleményben búcsúzott a 84 esztendős korában, Virginia állambeli otthonában elhunyt művésztől. "A legendás karmesterek azon nemzedékéhez tartozott, akik előtt semmi sem tűnt lehetetlennek" - írják a méltatásban.

"Akkor ismertem meg, amikor átvettem tőle a berlini rádió szimfonikus zenekarának vezetését. Hamarosan megmutatkozott emberi és művészi bőkezűsége. A tanácsok, amelyeket akkoriban kaptam tőle, életem részévé váltak" - vallott Maazelhez fűződő viszonyáról Riccardo Chailly, a Scala leendő zeneigazgatója a Corriere della Sera című olasz napilapnak nyilatkozva.

A 61 éves dirigens kiemelte pályatársának a milánói operaházhoz való szoros kötődését is: "A Scalában otthon volt. Reméltük, hogy a következő évadban újra fellép itt".

Egy másik nagy múltú itáliai dalszínház, a velencei La Fenice Operaház intendánsa, Cristiano Chiarot úgy fogalmazott, "Velence és a La Fenice egy nagy barátját veszítette el". Maazel fiatal kora egy részét az észak-olasz városban töltötte. "A La Fenice az egyik olyan színház, amelyet különösen kedvelt" - emelte ki az intendáns, hozzátéve: még sok közös projektjük volt a karmesterrel. "Örökre megőrizzük emlékezetünkben rendkívüli tehetségét és mosolyának kedvességét" - fogalmazott Chiarot.

A karmester La Fenicéhez való bensőséges kapcsolatát mutatja, hogy az 1996-ban teljesen leégett színház 2003-as újranyitásának tizedik évfordulóján, tavaly december 14-én megrendezett jubileumi esten ő dirigálta Verdi La Traviatáját. Ez volt utolsó fellépése a velencei teátrumban.

A Párizs külvárosában, Neuillyben született Maazel csodagyerekként kezdte: ötévesen már hegedűleckéket kapott, tízévesen egy nagyzenekart dirigált a New York-i világkiállításon, 12 évesen egyesült államokbeli turnéra indult, 15 évesen pedig hegedűművészként debütált.

Fél évszázadot átívelő pályafutása során többek között a Berlini Német Operát, a Bécsi Állami Operaházat és a New York-i Filharmonikusokat is vezette. Szerepelt az edinburgh-i, a luzerni és a salzburgi fesztiválokon, és a világ nagy operaházaiban is vezényelt: a New York-i Metropolitanbe és a milánói Scalába is meghívták. "Történelmet csinált" 1960-ban azzal, hogy az első amerikaiként állhatott a karmesteri pultra Bayreuthban, 2008-ban pedig Észak-Koreában vezényelte a világtól elzárt országban első élvonalbeli zenekarként fellépő New York-i Filharmonikusokat. Az 1960-as évek elején fellépett Budapesten is.

Zeneszerzőként is hírnevet szerzett: első operáját 1984 címmel George Orwell regénye nyomán írta.

Maazel egészségi okokra hivatkozva júniusban mondott le a Müncheni Filharmonikusok vezető karmesteri posztjáról. Az amerikai maestro hároméves szerződésének 2015-ös lejárta előtt egy évvel távozott. Ezt megelőzően elhúzódó betegsége miatt több koncertet is le kellett mondania az általa "a világ egyik legkifinomultabb együttesének" nevezett zenekarnál.

"Halála elképzelhetetlenül nagy veszteség. Tudásával, precizitásával és lényével jelentősen formált minket" - emlékezik meg a zenekar Facebook-oldalán néhai vezetőjéről.

Lorin Maazel bár lemondott a bajor együttes karmesteri posztjáról, élete végéig aktív maradt. Halála előtt a feleségével együtt 2009-ben alapított Castleton Fesztiválra készült.