Egészen különleges kiállítás ez, hiszen a bemutatott anyag túlnyomó többségét a Szépművészeti gyűjteményének saját képei alkotják. Abból a tényből, hogy ezek nem sokkal Toulouse-Lautrec halála után ilyen nagy számban kerültek a múzeumba, úgy tűnik, már akkor is sokan kedvelték a festőt és a francia kultúrát - idézte fel a tárlat megnyitóján a külügyminiszter.

Martonyi János elmondása szerint annak idején arról álmodott, hogy Magyarország egyaránt szorosan kapcsolódjon Európához és Közép-Európához, valamint hogy a francia jelenlét, a francia kultúra erősödjön Magyarországon. Ez a három dolog szorosan összefügg - tette hozzá.

A diplomata szerint Párizs az előző századforduló, a Belle Époque idején az irodalom, a tudomány és a művészetek központjának számított, a korszak azonban a rohamos fejlődés mellett talán már magában hordozta "a romlás világait".

Nem volt idegen az önpusztítás Toulouse-Lautrectől sem, aki harminchat éves koráig rombolta szervezetét az abszint és a konyak keverékével. Regényes élete vonzza a mai kor közönségét is, ma is szeretik őt az emberek, talán azért, mert a festő is szerette az embereket - méltatta Toulouse-Lautrec művészetét Martonyi János.

Daniéle Devynck, az albi Toulouse-Lautrec Múzeum igazgatója elmondta: a délnyugat-franciaországi arisztokrácia egyik legjelentősebb családjának tagjaként született Henri de Toulouse-Lautrecet gyerekkorától egy genetikai betegség kínozta, ezért a rajznak szentelte magát, és korán Párizsba költözött, hogy az alkotásnak éljen.

Litográfiáit, plakátjait egészen rövid időszak alatt, 1891 és 1901 között alkotta meg; művészetét a vonalvezetés virtuozitása jellemzi leginkább, egyben rendkívüli éleslátásról tesz bizonyságot műveiben - mondta el a francia művészettörténész.

Mint hozzáfűzte, Toulouse-Lautrec egyik első és legfontosabb témája a színház, a kabarék világa volt, melynek hírességeit festményein és litográfiáin egyaránt megörökítette, hiszen számára a két műfaj között nem volt hierarchikus különbség. Ikonikus módon volt képes megfesteni a korabeli párizsi éjszakai élet hírességeit, akik így kollektív tudatalattink részévé váltak - fogalmazott Daniéle Devynck.

Gonda Zsuzsa kurátor emlékeztetett: noha meglepőnek tűnik, de a Szépművészeti Múzeumban ötven évvel ezelőtt rendeztek utoljára kiállítást Henri de Toulouse-Lautrec életművéből. A mostani tárlat nemcsak a festő életművét ünnepli, hanem tiszteletadás azok előtt az egykori kollégák előtt is, akik éleslátásukkal létrehozták ezt a gyűjteményt - hangsúlyozta.

A kurátor elmondása szerint Toulouse-Lautrec már évek óta kiállította festményeit, de csak a Moulin Rouge számára készült plakátja hozta meg számára az ismertséget. Ettől fogva egyenrangúnak tekintette a két műfajt, kiállításain is együtt mutatta be festményeit és litográfiáit. A litografálás szinte rabul ejtette, amint Rippl-Rónai személyes emlékei nyomán feljegyezte: Henri de Toulouse-Lautrecet "az abszint után a nyomda szaga vonzotta a legjobban" - idézte fel Gonda Zsuzsa.

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója arra emlékeztetett, hogy Toulouse-Lautrec egy mítoszt szőtt a Belle Époque Párizsának világa köré, hogy aztán az ő életművéből is mítosz váljon. Az életmű önértékén kívül egy másik tanulságot is hordoz: minden megpróbáltatás kapu lehet a teljesség felé - mutatott rá az augusztus 24-ig nyitva tartó kiállítás megnyitóján.