Én fordultam Pilinszkyhez. Gryllus Dani fölkínált egy lehetőséget a Hangzó Helikon anyagra, én Pilinszkyt választottam, és ehhez Verebes Ernőt kértem fel zeneszerzőnek. Mindenképpen valamilyen oratorikus formát szerettem volna, ezért Krisztus keresztútjának 14 stációja adja a 14 dalt. Ezekhez én öt-hat verset hozzátettem még, majd utána a színházi előadásba bekerült további 15 vers, kiegészítendő a lemezanyagot.

Hozzám ez nagyon közelálló, visszafogott dolog. Ennyire egyszerű és szikár megfogalmazásokat zenében nem nagyon csináltam. Szinte imádságok ezek a dalok.

Pilinszky négysorosát már a Vadászat című lemezén is előadta. Ez más feldolgozásban szintén szerepel ezen a lemezen. Hogy került kapcsolatba Pilinszky költészetével annak idején? Mi volt az, amiért foglalkozni kezdett az ő írásaival?

Pilinszky a hatvanas-hetvenes években kultikus személyiség volt ebben a városban, amikor még Budapestnek volt aurája, nem rohadt ennyire szét. Nagy rajongói voltunk. Bereményi Gézával, Spiró Györggyel, Bódy Gáborral és Dobai Péterrel együtt jártam egyetemre két évig, amíg ki nem rúgtak, és tulajdonképpen Bereményi ismertette meg velem Pilinszkyt olyannyira, hogy a Vadászat albumra Géza sugalmazására került fel az a négysoros, és mintegy origója volt ennek az egész műnek. Tökéletesen harmonizáltak hozzá a Vadászat zenéi és dalszövegei. Annyira hatott rám, és jött a lemezlehetőség, majd a színház, így örülök, hogy szinte harminc évvel a halála után egy kicsit ismét felé tudom irányítani a figyelmet.

November 7-én mutatják be a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójában a Hangzó Helikon anyagon alapuló színházi estjét. Vidnyánszky Attila rendezővel hogyan készült el az előadás?

Vidnyánszkynál sosincs kész a dolog - ez szinte rítus. Egy háromszögben játszódik a mű, egy ember ül egy guruló tolószékben, de nem nyomorék vagy beteg ember, van egy rózsahomlok és egy oszlop, amelyen kampók vannak, mint a vágóhídon. Pilinszkynek nagyon erősek ezek a vágóhídi képei. Ebben a háromszögben játszódik az előadás nagyon kevés kellékkel, de rengeteg testhelyzetben, minden fennköltséget mellőzve, ahogy az ember végigjárja a stációkat. Feszes, mintegy hatvan perces, tömény előadást láthatnak majd.

A darabban ember és Isten, valamint az ember magára találása vagy kiszolgáltatottságának a témája van rítusszerűen kibontva, de ezt a rítust kicsit meg is kérdőjelezi a saját figurájával, habitusával, a beszéd- és énekhangjával.

Mennyire tud azonosulni Pilinszky Isten képével?

Tudja, ő is kételkedő, és ez hozzám is közel áll is. A lebegés két dolog között, hogy higgyük vagy tagadjuk, segít-e vagy eltaszít, van-e egyáltalán. Én mind a mai napig nem érkeztem meg a tökéletes szellemi vagy lelki harmóniába. Most sokkal inkább pozitív dolgokkal vagyok tele, mint akár három vagy tíz évvel ezelőtt, de gyűjtöm rá a dolgokat, és segítséget keresek, és ehhez tökéletes Pilinszky. Nem a művészi pályámon való segítségről beszélek, hanem az egyszerű ember segítségkéréséről, amit Pilinszky nekem megadott.

Verses estjeinél mi az, amire odafigyel, amit ki akar fejezni a közönségnek, akár József Attila-versről, akár adott esetben most Pilinszky-versekről van szó?

Semmi másra nem törekszem, mint a teljes egyszerűségre és őszinteségre. Én nem szavalok, vagy ha igen, akkor azt öniróniából vagy humorból teszem. A teljes, egyszerű, őszinte emberi hangra törekszem, igyekszem megszabadulni mindentől, ami ebben akadályoz. Nagy küzdelem ez mindig, mert azt a módszert, amit megtanultam József Attilánál, Viszockijnál, Faludynál vagy Villonnál, nem alkalmazhatom itt, ezért ez mindig halálfélelem. A rutin ellene van minden egyszerűségnek és tisztaságnak. Ez mindig egy újrakezdés, szörnyű megszülni valamit, de közben egy óriási élmény a folyamat.

Vidnyánszky Attila, aki az előadást rendezte, már sok korábbi munkájában volt alkotótársa. Hogyan segítik egymás munkáját?

Főleg ő segít engem. Õ valamit tud rólam, vagy lát bennem, amit én soha nem kérdeztem meg, nem tartozik rám, és nem is illik - férfiemberek vagyunk, nem beszélünk egymásnak arról, hogy ki mire tartja a másikat. Amikor nincs ott, akkor mindig mondom, hogy ő egy zseniális rendező, színházi képekben, folyamatokban végig tudja gondolni azt, amit én zenében játszottam, mondjuk a Vadászaton vagy a Circus Hungaricus esetében. Azt a világot, amit én írni tudok, azokat is tovább tudja gondolni, nemcsak József Attilát vagy Pilinszkyt. Ez nagy dolog, működik közöttünk valami, aminek én csak a haszonélvezője vagyok. Egy ember, aki engem elfogad olyannak, amilyen vagyok, és segít abban, hogy ki tudjam magam fejezni. Emellett még a barátom is, ez nagy kapocs, egy tízéves tapasztalat, ami gyümölcsözik, és további terveink is vannak Verebes Ernővel is és Attilával is, amíg bírom erővel.

Ezekről a tervekről elárul valamit?

Annyi minden van. Jártam az utolsó Gulág-táborban tavaly, Perm városa mellett, gyűjtöttem anyagot, hogy olyan körülmények között az emberi szenvedés milyen színvonalú műveket hozott létre. A birtokomban van egy hatalmas gyűjtemény, amiből verseket válogatok, és Verebes Ernőt kértem meg, hogy írjon hozzá zenét. Ezt színpadra fogom állítani Attila segítségével.

Ezenkívül van egy utcazenész című, majdnem teljesen kész monodrámám, aminek a bemutatóját tavaly a Circus Hungaricus, idén pedig a Pilinszky-előadás tolta tovább a következő évre. Ez a magyar rockzene ötven évéről szól, amit egyedül fogok játszani. Ezt is meg fogjuk valósítani.

Van egy Viszockij, Marina Vlady darabtervem majd, amit az Attila megcsinálna Szűcs Nelli nevű színésznővel és velem Debrecenben. Emellett írok még egy Rekviem a blues-ért című nagy előadást és lemezt, amiben megpróbálok mindent elmondani, amit a blueszenének köszönhetek. Ezt is színpadra akarjuk állítani.

Ezenkívül még van egy arcpirító ötletem, hogy mulattassam is az embereket, megnevettessem őket: elhatároztam, hogy csinálok egy Hobo-dalszövegekből egy estet, ahol ezek a versek zene nélkül hangzanak el, és szeretnék egy humoros, Kopaszkutya, csókolj meg típusú előadást létrehozni, hiszen annyi mindent elviselt tőlem a közönség, hogy szeretném őket egyszer igazán megnevettetni.