A kiállítás anyagának gerincét egy negyven darabos tervrajzsorozat adja. A híd eredeti, 1858-as dokumentációja ma a Movares Nederland B.V., holland vasútépítő cég tulajdonában van; a páratlan forrásanyagot a kiállítás időtartamára hozták el a tárlat rendezői Németalföldről.

Emellett látható lesz az építkezésről 14 fénykép, amelyeket Anton Rohrbach szegedi amatőr fotós készített. A fotográfiákat annak idején elsőként gróf Széchenyi Istvánnak küldték el - a holland cég 2005-ben egy bécsi árverésen szerezte meg a ritka felvételeket.

Emellett a Hadtörténeti Intézet és Múzeum is kölcsönadott a tárlathoz kilenc darab légifotót, amelyeket a hidat bombázó amerikai gépek legénysége készített 1944. szeptember 3-án - ezeket se láthatta még senki kiállításon. A szervezők a Közlekedési Múzeumtól menetrendeket, illetve a hídon használt síneket kaptak, de e közgyűjtemény adta kölcsön a vasúti híd 1:200 méretarányú makettjét is.

Mivel a korabeli elképzelések szerint nagy teherforgalmat akartak lebonyolítani a szegedi vasúti hídon, ezért kétvágányúra építették a szerkezetet. Egyes források szerint ez volt az első ilyen híd a világon. Míg "kortársait" fából, addig a szegedit kovácsoltvasból építették. Ráadásul a híd a franciák által akkor még csak 15 éve kifejlesztett keszontechnikával épült; ennek lényege, hogy gőzkompresszorral túlnyomást hoztak létre a pillér belsejében, így szorították ki belőle a vizet.

Életveszélyes módszer - baleset nélkül

A pilléren belül két ember ásta ki a földet, így süllyesztették a földbe azokat. Bár ez életveszélyes volt azok számára, akik a pillérben dolgoztak, a szegedi vasúti híd építésénél egyetlen baleset sem történt. A hidat az Ernest Gouin és Társa cég építette, a tervező főmérnök pedig a mindössze 27 éves francia Ernest Cezanne volt. A bonyolult szerkezetet másfél év alatt, jórészt helybeli munkásokkal építették fel.

1903-ban Kossalka János műegyetemi tanár, miután részletes statikai vizsgálatokat végzett a hídon, ebből írta meg a disszertációját, amiért ő kaphatta meg Magyarország második műszaki doktori címét - az elsőt a szegedi víztorony építőjének adták.

A szegedi vasúti hídon át közlekedett 1883-től 1888-ig, öt éven át az Orient Expressz is, amely Londont kötötte össze a "mesés Kelettel", Isztambullal. Az Orient Expressz csak első osztályú kocsikkal közlekedett, és csak uralkodókat, főnemeseket, kiváltságosokat szállított.

A kiállításon a Somogyi Könyvtár jóvoltából beleolvashatunk olyan újságcikkekbe is, amelyek abba az időszakba röpítenek vissza, amikor Szeged - másfél évre - híd nélkül maradt. A vasúti hidat egyébként azért "kellett" lerombolni, mert fontos katonai útvonal részét képezte. Romániából Németországba olajat szállítottak itt, ráadásul a Wehrmacht is itt helyen vonult volna fel Románia ellen, amikor szomszédunk kapitulált a 2. világháborúban.

Az Ívek a Tisza felett - Százötven éve épült a szegedi vasúti híd című kiállítás november 21-én, pénteken 15 órakor nyílik a Fekete Házban. A tárlatot Szamos Alfonz, a MÁV Zrt. Pályavasúti Üzletágának főigazgatója nyitja meg. A kiállítás november 22-től 2009. március 31-ig látogatható.