Az MCC a Nyugat-Balkánt jól ismerő közszereplőt, Igor Luksicot, Montenegró volt miniszterelnökét látta vendégül, aki szerint a Nyugat-Balkán készen áll az uniós csatlakozásra annyira, amennyire a kritériumok egyértelműek. Az est házigazdája, Bernáth Tamás az InfoRádióban jelezte: „a sorok között talán érezhető”, hogy

egyáltalán nem egyértelmű, hogy pontosan milyen kritériumokat és mikor kell teljesíteni ahhoz, hog egy ország csatlakozhasson az Európai Unióhoz.

Nehéz amellett érvelni, hogy még kívül kéne, hogy maradjanak, ha összehasonlítjuk a nyugat-balkáni államok mostani berendezkedését azzal, ahol például 2004-ben néhány ország tartott azok közül, amelyek annak idején a „nagy bumm” keretében bejutottak az EU-ba, ahogy hazánk is – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy a lakosság a Nyugat-Balkánon mennyire bizonytalanodott el abban, hogy egyáltalán szeretnének-e az Európai Unió tagjai lenni, a kutatóoktató azt válaszolta, hogy van, ahol már nagyon. Ez leginkább Szerbiát jelenti, ami azért is fontos szerinte, mert ez az ország adja gyakorlatilag a régió felét. Akár területre, akár lakosságra, akár gazdaságra egymaga kiteszi a hat országnak – Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró és Szerbia – a felét, és

Szerbiában igen sok felmérés mutatja, hogy már nincs is meg a többsége az uniós csatlakozásnak.

Ezzel szemben Montenegróban más a helyzet, ott alapvetően még mindig csatlakozáspárti a lakosság.

A jelenlegi vezető kormánypárt neve is az, hogy Európát most!, ami persze lehet csak egy politikai szlogen, de azért mégiscsak mond valamit – jegyezte meg Bernáth Tamás.

Igor Luksic pedig úgy látja, hogy például Albániában is elég nagy az elszántság a csatlakozásra.

„Tehát inkább megvan még a lelkesedés a kis országokban, és szinte biztos, hogy nincs már meg Szerbiában.”

Hogy a Nyugat-Balkán országai mennyire tekintenek versenytársként Ukrajnára, hiszen sokat hallani a csatlakozási szándékát mostanság, Montenegró volt miniszterelnöke megfordította a kérdést: úgy érzi, hogy a nyugat-balkáni államok általában nem szeretnék, hogyha valamiféle „potyautasnak” látnák őket, amiért az ukrán háború és Ukrajnának a háborús helyzete kapcsán úgymond előnyhöz jutnának, tehát ilyen értelemben nemhogy versenytársként nem írta le Ukrajnát, hanem inkább még pont úgy fogalmazott, hogy nem volna jól elmagyarázható helyzet, ha úgy tűnne, hogy ők egyfajta potyautasok. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy

ezek az országok 10-20 éve várnak a csatlakozásra,

ami olyan hosszú idő, hogy indokolttá is tenné a csatlakozásukat – tette hozzá az MCC munkatársa.

Az eset folyamán Igor Luksic „nem mert” időpontont mondani, hogy szerinte mikor csatlakozhat Montenegró az Európai Unióhoz. Felidézte, hogy amikor 2012-ben megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat – akkor ő volt a miniszterelnök –, még nyilvánosan vállalt olyan évszámokat a potenciális csatlakozásra, mint 2020, 2021. De mivel mindenki tud tanul a saját hibájából, ezúttal már nem bocsátkozott jóslatokba. Bernáth Tamás szerinte ez azért is érthető, mert szinte fontosabb az, hogy a világpolitika – és azon belül ez a geostratégiai helyzet – hogy fog alakulni, és hogy néhány nagy ország választásai a közeljövőben hogyan fognak eldőlni, milyen programok fognak hatalomra kerülni, minthogy Montenegró most még kettő vagy még nyolc fejezetet zár le a következő három évben.

Szinte biztos, hogy a legjobb megoldás az az lenne, ha egyszerre felvennék ezeket az országokat az EU-ban, dacára annak, hogy számos különbség van köztük, dacára, hogy számos belső feszültség is terheli őket, és dacára annak, hogy erre ritkán volt eddig példa, kivéve pont hazánk esetében 2004-ben – mondta az MCC Közgazdasági Iskolájának kutatóoktatója.