J. D. Vance alelnök a hét közepén nyilatkozott a Tomahawkok szállításáról a Fox News-nak, és azt mondta: „Ez olyasmi, amiben az elnök fogja meghozni a végső döntést. Donald Trump pedig az Egyesült Államok érdekeinek megfelelően fog határozni.”

Volodimir Zelenszkij már többször kérte, hogy Washington küldjön nagy hatótávolságú, precíziós csapásmérésre alkalmas fegyvereket. Konkrétan a Tomahawk robotrepülőgépeket is megemlítette, amelyek szerepeltek az ukrán elnök 2024 végén előterjesztett, úgynevezett győzelmi tervében is. Legutóbb pedig akkor hozta szóba a rakéták szállítását, amikor az ENSZ közgyűlésében találkozott Donald Trumppal.

Az USA vonakodása azonban nagyon is érthető, mivel a Tomahawk jelenleg az Egyesült Államok egyik legfontosabb, nagy hatótávolságú csapásmérő eszköze. Változattól függően 1600–2500 kilométerre lévő célokat támadhat, méghozzá rendkívül pontosan. A Raytheon mérnökei többféle navigációs rendszerrel látták el, így körülbelül 30 méteren belül képes célba találni.

A kétmillió dolláros fegyvert először az 1991-es Sivatagi Vihar hadműveletben vetették be, és azóta már többször is korszerűsítették. A legújabb változatoknak javult a találati pontossága, nőtt a hatótávolsága, védettek az ellenség elektronikai zavarásával szemben, és már arra is képesek, hogy a kijelölt célpont fölött körözve kivárják a becsapódásra legalkalmasabb pillanatot. A fejlesztők azt is megoldották, hogy repülés közben új irányt lehessen adni a Tomahawknak.

Azért nevezik ezeket fegyvereket manőverező robotrepülőgépnek, mert 20-30 méter alacsonyan száguldanak és a magasabb tereptárgyakat nem felülről, hanem oldalról kerülgetik. Így érik el, hogy végig az ellenség radarjainak érzékelési szintje alatt maradjanak, ezért nagyon nehéz ellenük védekezni. Ellenben szigorúan véve mégsem rakéták, mivel a meghajtásukat egy kis méretű gázturbina végzi, és a hangsebességnél lassabban repülnek. Ukrajnának van már hasonló kategóriájú fegyvere, a Flamingó drónrakéta, amelyről az Infostart is beszámolt.

Csakhogy ezek sorozatgyártása még késik, és legkorábban talán csak a jövő év elején indulhat meg. Addig viszont Kijev szeretne hozzájutni nagy hatótávolságú, pontos támadó eszközökhöz.

De mire is kellenének az ukránoknak az ilyen fegyverek? A térképre nézve kiderül, hogy még a Tomahawk legrövidebb hatótávú változata is bőven elérné Moszkvát, Szentpétervárt, illetve a fontosabb katonai bázisokat.

Nyilván az ukránokban ég a vágy, hogy még jobban megízleltessék az oroszokkal a háború keserűségeit. Bár már most is küldenek időről időre kisebb drónokat az orosz nagyvárosok fölé, ám azok legfeljebb csak lélektani hatást gyakorolhatnak, mivel csupán kis súlyú robbantótölteteket hordoznak. Volodimir Zelenszkij azonban már elmondta: szeretné, ha Kreml tisztviselői is megtanulnák, merre vannak az óvóhelyek.

Az orosz politikai és gazdasági központoknál is fontosabb lehet azoknak a katonai bázisoknak a támadása, ahonnan Ukrajna felé indulnak a bombázógépek és a drónok. Mivel ezek jelenleg az ukrán fegyverek hatótávolságán kívül találhatók, alaposan meglephette az oroszokat a Pókháló hadművelet. Az ukránok mélyen az orosz hátországban indítottak drónokat stratégiai repülőterek ellen. Noha jó pár gépet sikerült tönkretenniük, az eredmény katonai szempontból mégsem számított jelentősnek. Ráadásul majdnem egy évig tartott a hadművelet megszervezése. Ellenben az orosz olajipar elleni akciók hatása már most érződik.

„A leghatékonyabb szankciók – amelyek a leggyorsabban hatnak – az orosz olajfinomítókban, terminálokban és olajraktárakban okozott tüzek” – hívta fel a figyelmet szeptember közepén Volodimir Zelenszkij. Az elnök nem a levegőbe beszélt, mivel újabban az oroszok is elismerik, hogy eddig a finomítói kapacitásaik legalább 26 százaléka szenvedett súlyos károkat. Ennek következménye, hogy az orosz gázolajexport 2020 óta nem látott szintre süllyedt, és az ország több körzetében is üzemanyaghiány van.

„Az ukránok még a viszonylag kevés robbanóanyagot hordozó drónokkal is hetekre ki tudják ütni az orosz finomítókat. Képzeljük el, mire lennének képesek az 500 kilós töltetet hordozó Tomahawkokkal” – mondta a Dublini Egyetem Clinton Intézetének professzora, Scott Lucas.

Mivel a Tomahawk alapvetően haditengerészeti fegyver, az ukránok bizonyosan a szárazföldi csapatok számára létrehozott Typhoon-rendszerből kaphatnának. Fabian Hoffman, az oslói egyetem doktorandusz kutatója szerint ha Donald Trump engedélyezné a Tomahawkok átadását, akkor az a teherautókra telepített változat lenne. Ebben egy-egy üteg négy indítójárműből, egy parancsnoki autóból, egy áramellátást biztosító, aggregátoros kocsiból, valamint az utántöltést végző teherautókból áll, ahogy az az alábbi ábrán is látható:

Persze egy ilyen új rendszer kezelésének elsajátítása bizonyos időbe telik, és ebből van a legkevesebb az ukránoknak. Ezért Federico Borsari inkább egy másik fegyverfajta, az úgynevezett egységes levegő-föld rakéta (JASSM) átadását tartja kézenfekvőbbnek. „Nagyjából 1000 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, nagy erejű, 500 kilós robbanófejjel szerelték fel. Jó megoldás lehet Ukrajna számára.” Főleg, hogy ezt a fegyvert már integrálták az ukránok által is használt F-16-os harci gépekhez – tette hozzá a szakértő. Bár az is lehet, hogy az ukrán légierőben még nagy számban repülő MiG-29-esekre, vagy Szu-24-esekre adaptálják, úgy, ahogy azt korábban a brit–francia eredetű Storm Shadow / SCALP rakétákkal tették.

Az, hogy Kijev kaphat-e ilyen rakétákat, vagy Tomahawkokat, napokon belül kiderülhet, mint az is: milyen fegyverről beszélhetett a német kancellár. Friedrich Merz ugyanis anélkül tette a kijelentését, hogy pontosan megnevezte volna a típust. Mivel Ukrajna már régóta szeretné megkapni a Taurus cirkálórakétákat, így nem kizárt, hogy a német kormányfő erre gondolhatott. Ebben az esetben talán még logikusabb lenne, hogy Washington is inkább egy repülőgép-fedélzeti fegyvert adjon Kijevnek, és ne a teherautóról indítható Tomahawk rakétákat. A döntést Donald Trump fogja meghozni, és valószínűleg Merz kancellár is csak erre vár.