Nyílt hírszerzési forrásokból származó műholdfelvételek igazolják, hogy az orosz légierő egy, az ukrán határtól messze, keletre fekvő bázison vonta össze stratégiai légi erejének legalább a negyedét, köztük Tu-95-ös, Tu-22-es és MiG-31-es csapásmérőket. Utóbbiak arról váltak hírhedetté Ukrajnában, hogy fedélzetükről indítják az oroszok a jóformán kivédhetetlen Kinzsal hiperszonikus rakétáikat, amelyek borzalmas pusztításokat okoztak.

A frontoktól jó 4000 kilométerre lévő Belaja légitámaszpont mélyen Szibéria belsejében található. A hidegháború idején ez a repülőtér fontos bázisa volt a szovjet nukleáris bombázóknak. Az isten háta mögötti hely az irdatlan távolságok miatt viszonylag védettnek számított, és még attól sem kellett tartani, hogy esetleg illetéktelen megfigyelők adatokat gyűjthetnek az atomfegyvereket hordozó gépek mozgásáról. Ellenben az, hogy az ukrajnai háború harmadik évében újból nagy számban jelentek meg itt az orosz stratégiai légierő gépei, biztosan nem lehet véletlen – állítja a Kyiv Post.

Az angol nyelvű ukrán portál emlékeztet rá, hogy a most idetelepült Tu-95 (NATO-kódja Bear) nehézbombázók és MiG-31-es (NATO-kódja Foxhound) csapásmérők kulcsszerepet játszanak az Ukrajna elleni légicsapásokban. Fedélzetükről indítják azokat a cirkálórakétákat – és a már említett hiperszonikus fegyvereket –, amelyekkel az ukrán energiaellátást, a víz- és csatornahálózatot rombolják, illetve lakónegyedeket pusztítanak. Ez a videó az orosz nehézbombázók egyik bevetésén készült.

Válaszul a kijevi hadvezetés egyre gyakrabban vette célba az orosz nehézbombázók legfőbb támaszpontjait, a szaratovi régióban lévő Engelsz légibázist, valamint a Murmanszk közelében található Olenya repterét. Dróncsapások és kommandós akciók sorát hajtották végre, számos nagy értékű repülőgépet elpusztítva vagy súlyosan megrongálva. Mivel az orosz hadiipar termelését teljesen leköti a fronton legszükségesebb fegyverek előállítása, nem sok pénz és ipari kapacitás marad a bonyolult repülőtechnika javítására vagy pótlására.

Egyszerűbb megoldás, ha inkább kivonják ezeket az ukrán csapásmérések hatósugarából. A repülők bevethetőségét ez egyáltalán nem befolyásolja, hiszen az 1956 óta hadrendben álló Tu-95 egyszeri üzemanyag-feltöltéssel akár 12 ezer kilométerre lévő célokat is támadhat. Így nem okoz gondot, ha a bevetésre az ukrán határtól pár ezer kilométerre kell felszállnia.

Ráadásul ezek a hatalmas és viszonylag lassú repülőgépek elég könnyű célpontot kínálnak az egyre fejlettebb ukrán légvédelmi rendszerek számára. Főleg a Magyarországon is hadrendbe álló NASAMS jelent komoly fenyegetést, de a MIM-104 Patriot rakétáinak sem jelent nagy kihívást az öreg nehézbombázók levadászása.

Ezért a bombázók egy ideje már nem is repülnek be az ukrán légtérbe, hanem azon kívülről indítják a H-101/102 típusú cirkálórakétáikat, amelyek változattól függően, akár 2500-3000 kilométerre is képesek csapást mérni. Nem kell tehát még csak Ukrajna közelébe sem repülniük, hogy folytathassák a légi támadásaikat. A szibériai bázison meg is jelentek azok az Il-76-os szállítógépek, amelyek a nehézbombázók fegyverzetét viszik a korábbi légitámaszpontokról az új reptérre. Ezt erősítette meg a „bichik under fire” fantázia nevű blogger az X-en megjelent bejegyzése. Szerinte legalább két Tu-95-ös repült már át a Murmanszk közeli Olenyából a szibériai Belajába, ahol mindjárt fel is töltötték és újrafegyverezték őket.

С Оленье, Мурманская обл, 2x ТУ-95МС теперь направляются на авиабазу Белая, где проводится их оснащение ракетами Х-101/Х-55СМ, заправка ракет. Если атака произойдет с Белой, ее не удастся обнаружить так рано, в связи с траекторией полета и др. факторами. https://t.co/ewIPT7f29v

— bichik under fire (@bichikota) May 1, 2025

De a nehézbombázók Kelet-Szibériában nemcsak az ukrán légvédelmi rakéták, hanem még a felderítő lokátorok hatótávolságán is kívül esnek. Így a kijevi hadvezetés nem tudja időben észlelni a támadó gépek közeledését, azok pedig kerülő utakat választva félrevezethetik a légelhárítást.

A szibériai támaszpontról operáló csapásmérők a NATO számára szintén fokozott fenyegetést jelenthetnek, mivel a mozgásukat csak műholdas felderítéssel lehet követni, ellenben elérhetik a nyugati szövetség bármely európai bázisát. Emellett az oroszok számára van még egy hozadéka a lépésnek: ezzel az áttelepítéssel a stratégiai légi erejük közelebb került Kínához és Észak-Koreához. Vagyis ha katonai konfliktus törne ki a Csendes-óceán térségében, Moszkva képes lenne beavatkozni akár legfontosabb szövetségese, Phenjan, akár legfőbb támogatója, Peking érdekében.