A kérdés aktualitását az adja, hogy minap a müncheni nagy hírű gazdaságkutató intézet lefelé korrigálta a növekedési elvárásokat Németországban: míg tavaly szeptemberben az ifo (Institut - Leibniz-Institut für Wirtschaftsforschung an der Universität München) 1,4 százalékot jósolt az idei évre, jelenleg már csak 0,7 százalékot valószínűsít; egyes közgazdászok az ifónál is pesszimistábbak, arra számítva, hogy 0,3 százalékkal zsugorodik a német GDP – ismertette az InfoRádióban Kiss J. László, emlékeztetve, hogy a német kormánykoalíció nemrégiben egy 19 milliárd eurós takarékossági programról döntött, ami vitathatatlanul növekedésgátló, növekedéscsökkentő hatással bír.

Az okok mindazonáltal rendkívül szerteágazóak – folytatta az egyetemi tanár. A kedvezőtlen geopolitikai helyzet, az orosz–ukrán háború, a szankciós politika, a kínai gazdaság megtorpanása a hagyományosan exportorientált német gazdaságnak ugyanis komoly kárt okoz, de „rendkívül sok” strukturális probléma is fennáll. Példaként említhető, hogy Németország a hagyományos iparágakban – gépipar, vegyipar – ugyan versenyképesek voltak, de a modern techiparba nem fektetett be, ezért a digitalizáció, az infrastruktúra fejlődése terén lemaradt – magyarázta a szakértő.

Emellett az infláció, az Európai Központi Bank kamatemelése megdrágította a hiteleket, az ország hitelállománya emiatt rendkívüli mód megnövekedett, miközben a zöld átállás politikája lényegében megkérdőjelezte Németország versenyképességét, hiszen az elektromos áramnak, az olajnak és a gáznak az ára szerfelett megemelkedett. „Tehát a gazdaság ökoszocialisztikus átalakításának versenyképcsökkentő hatása van” – fogalmazott Kiss J. László.

Arról nem beszélve, hogy a német ipar egy része éppen kitelepülőben van, a szakemberek száma vészesen csökken, a társadalom öregszik és meglehetősen bürokratikus, a közigazgatás nem elég rugalmas, ráadásul a társadalmi-politikai konszenzus, magyarul a belpolitikai stabilitás, ami ugyancsak egy komoly versenyképességi elem volt a korábbiakban, fölöttébb megrendült – hangsúlyozta a szakértő.

A német kormánykoalíció támogatottsága napjainkra igencsak alábbhagyott, ami új pártok keletkezéséhez, megerősödéséhez vezetett – emelte ki a Corvinus tanára. Ezek között említhető az AfD, ami a lakosság 22-23 százalékos támogatottságával bír, a CDU-ból kivált Értékek Uniója (WerteUnion), a Baloldal Pártja (Die Linke) szakadása nyomán létrejött, a korábbi frakcióvezető, Sahra Wagenknecht vezette BSW, valamint a bajorországi Szabad Választók.

Kiss J. László arra is felhívta a figyelmet, hogy új pártok létrejötte mindig azt jelzi, hogy az emberek nem érzik képviselve magukat a meglévő pártok által. Németországban ez elsősorban a szociáldemokratákra, illetva a jelzőlámpa koalícióra értendő, ráadásul egy nagyon kiélezett helyzetben – utalt a szakértő a német mozdonyvezetők sztrájkjára, illetve támogatásaikért küzdő gazdákra, akik már nemcsak a versenyképességüket, hanem az agrárágazat fennmaradását féltik. Ez ráadásul azzal is társul, hogy a német kül- és gazdaságpolitika elég ideologikus természetűvé vált, nem a gazdasági racionalitást, hanem bizonyos ideológiai alapelveket követ.

Az egyetemi tanár úgy véli, hogy radikális változtatásra szorul Németország gazdaságpolitikája, de a kormánynak pillanatnyilag nincs politikai játéktere arra, hogy a költségvetést újra elossza, 19 milliárd eurót kellene megtakarítania, ami mindenképp a növekedés kárára fog történni. „Hogy miként tudják hitelessé tenni a német gazdaság teljesítményének fokozására korábban elfogadott 10 pontból álló programot egy ilyen rendkívül bonyolult helyzetben, jó kérdés” – fogalmazott Kiss J. László, aki szerint joggal mondható, hogy Németország pillanatnyilag Európa beteg embere.