Az Európai Unió állam- és kormányfőinek május 24-25-i csúcstalálkozójára már legalábbis elvi egyetértést akart a portugál elnökség elérni a tervbe vett uniós oltási igazolásról (korábbi javasolt nevén „Digitális Zöld Tanúsítvány”, újabban már tanácsi részről is az EP által ajánlott „Covid-igazolást” használják). A mindenkori jogalkotási aktust megelőző intézményközi egyeztetés azonban eddig nem vezetett eredményre.

A leendő okmányhoz közösségi szintű jogszabályi alap is kell, és míg a jogszabálytervezetet az Európai Bizottság készítette elő, a tényleges döntéshozó az Európai Parlament és a Tanács, méghozzá úgy, hogy bármelyik fel tudja tartóztatni a másik esetleges módosításait, ha ehhez a maga oldalán megvan a szükséges többség. A legutóbbi fordulókon az EP több kezdeményezése is olyannak bizonyult, amit a tagállamok nevében tárgyaló portugál EU-elnökség egyelőre nem tudott elfogadni, mert a huszonhetektől kapott tárgyalási mandátumba ezek már nem férnének bele, és mint utóbb kiderült, egyelőre a tagországok nagyköveti tanácsa sem volt kész a megbízást az új helyzethez igazítani.

Az EP legutóbbi plenárisán kellő többséggel elfogadott álláspont alapvető megközelítése az uniós állampolgárok közötti formális diszkrimináció kizárását, és a hangsúlyozott adatvédelmet tekinti prioritásnak. Így az előbbi jegyében

kerülni akarja, hogy a gyakorlatban az elsődlegesen orvosi igazolásnak szánt tanúsítvány de facto „EU-útlevéllé” lényegüljön át.

Abból indulnak ki, hogy még nyárra is sokan lehetnek azok, akik nem részesültek oltásban, akár egészségügyi okok miatt, akár koruknál fogva, netán adminisztrációs lassúság okán, ez azonban önhibájukon kívül történik így, és a szabad mozgás jogát tőlük sem lehet megtagadni. Éppen ezért az EP kiemelt törekvése, hogy személyek beengedésénél a negatív teszt ugyanolyan jogokat biztosítson, mint a beoltottság, továbbá, hogy amíg mindenki számára nem biztosított az ingyenes oltottság, addig a teszthez mindenki ingyen vagy nagyon méltányos áron hozzáférhessen.

Az is fontos parlamenti elvárás, hogy aki EU-tanúsítvánnyal bír, azzal szemben más tagországban semmilyen újabb eljárást, karanténintézkedést vagy hasonlót ne foganatosíthassanak.

A tagállami megközelítés mindenekelőtt a nemzeti döntéshozási szuverenitásból indul ki,

így nem akarják eleve megvonni a nemzeti egészségügyi hatóságtól annak jogát, hogy indokolt esetben – akár egy újabb variáns tömegessé válása miatt – további korlátozó (ellenőrző) intézkedéseket tegyenek. Kiemelt tagállami prioritás továbbá a szavatolt járványkorlátozás és/vagy -megelőzés, amihez tagországi olvasatban az egyszeri tesztkészítés és a beoltottság nem bír egyenértékű garanciákkal.

Végül, ami a tesztek ingyenessé tételét illeti, itt elvi ellenvetések is felmerülnek, nevezetesen, hogy az egészségügyi intézkedések nagy része változatlanul nemzeti kompetenciába tartozik, így annak eldöntése is, hogy milyen feltételekkel biztosítanak tesztlehetőséget polgáraiknak. (További kiegészítő szempontként szoktak emlékeztetni brüsszeli diplomáciai körökben arra, hogy az EU parlamentje ne akarjon olyan pénzügyi következményekkel járó kötelezettséget a tagországokra róni, aminek költségfedezetét viszont nem az uniós szint állja.)

Az említett frontvonalak egyelőre kibékíthetetlenek tűnő patthelyzetet idéztek elő az eddigi egyeztetéseken. A májusi EU-csúcsig persze van még tíz nap, és közben további fejlemények jöhetnek, de mindenesetre megindult már a találgatás arról is, hogy mi történjen akkor, ha a szükséges időtávon belül nem sikerül közös nevezőre jutni a leendő jogszabályról. Végül is a cél az, hogy az Európa-szerte júliusban kezdődő szabadságolási időszak kezdetére már működőképes formát öltsön az új kártyák alkalmazása.

Egyelőre az látszik valószínűnek, hogy kellő egyetértés híján

a május 24-25-i EU-csúcs esetleg „saját kézbe” veszi a kérdés kezelését: átmenetileg ejtik a jogszabály megalkotását,

és EU-huszonhetes egységes európai tanácsi javaslatként fordulnak közvetlenül a nemzetállami hatóságokhoz, hogy azonos elvek mentén lássanak hozzá a kártya megvalósításához.

Egy ilyen forgatókönyv hátulütője, hogy EP-részről utóbb visszatérően „demokratikus deficitet” fognak majd emlegetni (nem kizárva a jogi megalapozottság hiányának felhozását sem). És persze mindez feltételezi azt is, hogy minimum tagállami oldalon a huszonhetek konszenzust tudnak teremteni a végrehajtási feltételek pontos mibenlétéről, ami ma még nem minden vonatkozásban áll fenn.