Jugoszlávia lebontása "csak néhány oldalt foglal el a tankönyvekben, lehetetlen megtudni, hogy mi is történt valójában" - állapítja meg a 18 éves Andjela Babovic, aki most fejezte be középiskolai tanulmányait Belgrádban.

A második világháború következményeként létrejött kommunista Jugoszlávia azután kezdett inogni, hogy meghalt vitathatatlan vezetője, Joszip Broz Tito. 1991-ben hat köztársaságából kettő, Szlovénia és Horvátország kinyilvánította függetlenségét, megkondította a lélekharangot a szövetségi állam fölött.

Véres konfliktusok sorozata következett 130 ezer halottal, lakóhelyükről elűzött emberek millióival.

Manapság minden magyarázat nagyjából attól függ, hogy ki hol lakik. Ilyen például a Vihar fedőnevű műveletnek, a horvátországi háború döntő harci cselekményének a magyarázata. 1995 augusztusában a horvát erőknek sikerült visszafoglalniuk a szakadár szerbek által uralt területeket. Civilek százait, horvátországi szerbeket öltek meg, több mint 200 ezer szerb menekült el Horvátországból.

Horvátországban azt tanítják a fiataloknak, hogy a művelettel "a szerbek által elfoglalt területeket szabadították fel", míg Szerbiában a tankönyvek "eltervezett etnikai tisztogatásról" szólnak.

Hrvoje Klasic, a zágrábi egyetem történelemprofesszora elképzelni sem tudja, hogy vita jöjjön létre a Vihar műveletről és a szerbek exodusáról. "A történelemkönyvek nem bátorítanak ilyen vitákra" - mondja.

Dubravka Stojanovic, a belgrádi egyetem tanára úgy véli, hogy az ilyen megközelítés a fiatal nemzedéknél "merev, hajthatatlan álláspontokat" alakít ki. "A történelemkönyvek ugyanazokkal az érvekkel jönnek elő, mint amilyenekkel a háborúkat előidézték" - mondja.

Boszniában, abban az országban, amely etnikailag mélységesen megosztott maradt a szerbek, a horvátok és a muzulmánok között 1992-1995-ben lezajlott konfliktus után, a helyzet még összetettebb. A történelemkönyvek csak visszatükrözik a megosztottságot, mondják a beavatottak. "Az erőfeszítések ellenére még mindig léteznek az események különböző interpretációi", jegyzi meg Elmira Memic szarajevói történelemprofesszor.

A történelemkönyvek "átsiklanak bizonyos fontos részletek fölött, s olyanokat hangsúlyoznak, amelyek megszépítik a nemzeti történelmet" - írja Vera Katz, ugyancsak a szarajevói egyetemről.

Minden volt jugoszláv tagköztársaságban a másikra hárítják a felelősséget Jugoszlávia összeomlásáért.

Szerbiában azt tudjuk meg, hogy Jugoszlávia azért tűnt el, "mert ellenezték, főleg szlovén és horvát részről, Szerbiának azt a jogát, hogy a többi tagköztársasággal egyenlő legyen".

A boszniai tankönyvekben Szerbiát és "Jugoszlávia fölötti uralmi igényét" teszik felelőssé. Szlovéniában azt lehet megtudni, hogy a Jugoszlávia sorsát megpecsételő vitát "alapvetően Szerbia provokálta".

Koszovóban a tankönyvek "nagyon egyszerűek és mentesek minden, a jugoszláv bomlás okait magyarázó elemzéstől", véli Merita Osmani, aki történelmet tanít az egyik pristinai iskolában. "Tanítványaim többet tudnak meg Ázsiáról", mint saját történelmük ezen sorsdöntő szakaszáról, teszi hozzá.

Belgrádban Andjela Babovic szintén levonja következtetéseit: Jugoszlávia eltűnésének felelősei európai országok, az Egyesült Államok és a NATO. "Jugoszlávia nagyhatalommá válhatott volna, veszélyt jelenthetett volna, ezért háborút provokáltak", állapítja meg.