Adolf Hitler áprilisi öngyilkosságát követően 1945. május 8-án a németek aláírták a kapitulációt. A náci tisztek és vezetők ellen hajtóvadászat kezdődött, többet közülük menekülés közben elfogtak, néhányan öngyilkosok lettek, de olyan is volt, aki megszökött az igazságszolgáltatás elől. A Nemzetközi Katonai Törvényszék 1945. november 20-án 24 vádlott ellen kezdte meg az eljárást.

A legmagasabb rangú náci tiszt Herman Göring, a légierő parancsnoka, Hitler helyettese volt. A vádirat szinte valamennyi egykori náci esetében négy vádpontból állt: béke elleni bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények, valamint összeesküvés. Az eljárás közel egy évig tartott, négy nyelven. A 218 tárgyalási napon 407 ülést tartottak, 236 tanút hallgattak ki.

1946. október 1-jén az ítélethirdetés során 12 vádlottat, köztük Herman Göringet, Joachim von Ribbentrop külügyminisztert, Wilhelm Keitel tábornokot, aki a kapitulációt aláírta és távollétében az akkor már halott Martin Bormann-t kötél általi halálra ítélték, hárman, például Rudolf Hess, Hitler helyettese életfogytiglani, négy vádlott, például Albert Speer főépítész több éves börtönbüntetést kapott. Göring a börtönben öngyilkos lett, Speer 20 évvel később, 1966-ban szabadult, 1981-ben agyvérzésben halt meg. Hess 40 év raboskodás után 1987-ben a spandaui börtönben halt meg, 93 évesen. Õ volt az egyetlen a vádlottak közül, aki azt mondta: nem bántam meg semmit.