Ankara hosszas vonakodás után múlt pénteken kezdte el bombázni az IÁ szíriai állásait, továbbá engedélyezte az Egyesült Államoknak, hogy a dzsihadista szervezet elleni fellépéshez használja a Törökország déli részén található incirliki légi támaszpontot. Ezzel egyidejűleg - a kurdok törekvéseinek hatására - a török kormány a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) betiltott lázadószervezet észak-iraki bázisaira is csapásokat mért, sőt kedden befejezettnek nyilvánította a török-kurd békefolyamatot. "Nem lehetséges a békefolyamat folytatása olyanokkal, akik aláássák Törökország egységét és integritását" - hangsúlyozta a kurdokkal való békét nem olyan régen még szívügyének tekintő Erdogan.

Selahattin Demirtas, a legerősebb kurd pártnak számító Népi Demokratikus Párt (HDP) társelnöke a minap arra figyelmeztetett, hogy Ankara ezekkel a lépéseivel szép lassan háborúba sodorja az országot.

A török államfő elképzeléseitől a háborúskodás korábban, még miniszterelnöksége idején távol állt, sőt tele volt reménnyel, amikor a szomszédos Szíriával felmelegedett a viszony az évtizedeken át tartó feszültség után. Erdogan és Aszad annyira jóban voltak, hogy a törökök és szíriaiak testvérnek nevezték egymást. A közeledés jegyében eltörölték a két ország közötti vízumkötelezettséget is, és a két kabinet közösen ülésezett. A kétoldalú kapcsolatokban az újabb fordulatot a 2011-es év hozta, amikor Szíriát is elérte az "arab tavasz". Az akkor még miniszterelnök Erdogan eleinte próbálta rávenni Aszadot a reformokra, de miután látta, hogy a szíriai elnök ígéreteiből semmi nem valósul meg, a damaszkuszi rezsim kíméletlen ellenfelévé vált. Aszad azóta a terroristák támogatásával vádolja Erdogant.

A szíriai háborús zűrzavarban az egyik első kellemetlen fejlemény Ankara számára az lett, hogy Észak-Szíriában egy autonóm kurd régió jött létre, a török határ mentén majdnem 600 kilométer hosszan elnyúlva. Mindez rémálommal ért fel Erdogan számára, aki az iszlamistáknál jobban fél a kurdok függetlenségi törekvéseitől, épp ezért világossá is tette, soha nem fog megtűrni egy Kurdisztán nevű államot. Nem véletlen, hogy amikor az IÁ múlt nyáron lerohanta az észak-szíriai autonóm kurd régióban fekvő Kobanit, Ankara tétlenül nézte végig a mészárlást, amire válaszul kurdok ezrei vonultak utcára a kormány politikája elleni tiltakozásul.

A török kormánynak nemcsak a segítségnyújtás elmulasztása van a rovásán. Az ankarai vezetést ostorozták a szíriai polgárháború kitörése után sokáig alkalmazott nyitott határok politikája miatt is, amely az IÁ megerősödéséhez és a kurdok gyengüléséhez vezetett. Erdogan szemére vetették, hogy a dzsihadista szervezet jelentette veszélyt az Aszad-rezsim gyors megdöntése reményében figyelmen kívül hagyta. Sajtójelentések szerint Törökország ráadásul a felvevőpiaca lett az IÁ által elfoglalt területeken kitermelt kőolajnak, dollármilliókat juttatva így a terroristák kasszájába.

Tavaly szeptemberben a The New York Times című amerikai napilap Törökországot a terroristák biztonságos hátországának nevezte, és egyenesen azt sugallta, hogy a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) az IÁ támogatója. Erdogan a részben általa alapított pártot szerinte besározó írásra dühödten reagált, hangsúlyozva, hogy "néhány újság félrevezető cikke nem fog hazája hírnevének ártani". "Jól ismerjük a szándékaikat" - fűzte hozzá, hazugságnak nevezve a lap állításait.

Az ankarai kormányt az ország határain belül is megvádolták a terrorizmus támogatásával. A Cumhüriyet című ellenzéki napilap május végén felvételeket tett közzé annak bizonyítására, hogy a török titkosszolgálat 2014 elején fegyvereket szállított a Szíriában harcoló szélsőségeseknek. A riport miatt vizsgálat indult a Cumhüriyet főszerkesztője ellen, akit maga Erdogan jelentett fel terrorista propaganda és kémkedés miatt.

A hárítás és ignorálás taktikája azonban a kurdok ellen elkövetett, 32 halálos áldozattal járó suruci merénylet óta - amelyet az IÁ művének tartanak - már nem működik, ahogy azt a választók egyébként a júniusi parlamenti választások alkalmával is jelezték. Bár Erdogan elnöki jogköreinek kibővítését tervezte, számításait keresztülhúzta az a fejlemény, hogy a kurdbarát HDP megerősödése és parlamentbe jutása nyomán az AKP - történetében először - kisebbségbe kényszerült, és koalíciós partnert kell keresnie ahhoz, hogy kormányozni tudjon.

A jelenlegi helyzetben az IÁ és a PKK ellen vívott kétfrontos háború ezért Erdogan számára nagyon előnyösnek is mondható - vélekedett Ismet Akca, az isztambuli Yildiz Teknik Egyetem politológusa és katonai szakértője. "Erdogan ugyanis már nem érdekelt a kurd konfliktus politikai megoldásában" - jelentette ki Akca. "Meg akarja mutatni a törököknek, hogy ha nincs stabil kormányuk az AKP vezetésével, akkor Törökországban terror lesz" - mondta a szakértő. Ha a török pártok az AKP részvételével augusztus végéig nem tudnak koalíciót alakítani, akkor új választásokat kell kiírni, és "éppen ez az, amit Erdogan el akar érni". Ankara emiatt provokálja a PKK-t, remélve, hogy visszavág - vélekedett Akca, aki szerint az AKP ezután a PKK és a HDP közelebbi kapcsolatára rámutatva szavazatokkal gazdagodhat, sőt még elérheti azt is, hogy a HDP be se kerül ismét a parlamentbe.