A Wilkins-jégself az Antarktisz nyugati részén fekszik az Alexander-sziget mellett. A közelében van a Charcot- és a Latady-sziget is. A jégselfet Jean-Baptiste Charcot fedezte fel egy francia antarktiszi expedíció során 1910-ben. Hubert Wilkins 1929-ben vizsgálta meg a területet. Innen a selfjég neve.

A Wilkins-jégself körübelül 130 kilométer széles száz kilométer hosszú. 2008. március 25.-én levált a jégnyelv egy 415 négyzetkilométeres szakasza. A Brit Antarktiszi Kutatóprogram adatai szerint az Antarktisznak erről a részéről korábban már hat jégtömb szakadt le, a legnagyobbak 1995-ben és 2002-ben törtek le.

A tudósok úgy tekintettek a Wilkinsre, mint ami fontos tartópillére a sarki selfstruktúrának, aminek elszakadásával a két sziget közt szabadon úszhatnak ki a nyílt vízre a jéghegyek.

A vízszintet nem befolyásolja a leszakadás, de a tudósok az eseményt újabb figyelmeztetésnek veszik a globális felmelegedésre. A félsziget ugyanis a földkerekség egyik leggyorsabban melegedő területe.